Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Templomos lovagok és a szent Grál

2009.05.24

    900 évvel ezelőtt a Szentföldön keresztes lovagok ellen harcoló muzulmánokat hirtelen egy különös rémisztő erő támadta meg kardforgató szerzetesek hada, akiket templomos lovagoknak neveztek. Fanatikus bártorságuk félelmet keltet ellenségeikben. Kincseik a királynál is gazdagabbá tette őket, titkos szertartásaik Isten káromlás gyanúját keltették. A vádak között szerepelt, hogy megtagadták Krisztust, és hogy egy bálványt imádtak.1

 

A Szentföldet a keresztények, a muzulmánok és a zsidók is tisztelik. A XI. században vérrel áztatott területé vált. II. Orbán pápa keresztes lovagokat küldött a Szentföldre nyugat Európából, hogy visszaszerezze annak muzulmán megszállóitól, a szaracénoktól. A legendák azt mesélik, hogy amikor a győztes lovagok Jézus sírjához mentek imádkozni vértengeren kellett átgázolniuk. 1100-ra már a keresztesek Sínai-félszigettől egészen észak Szíriáig kiterjesztették birodalmuk. 1108-ban 9 francialovag jelent meg II. Balduin de Le Bourg előtt, aki a keresztesek vezetője és egyben Jeruzsálem királya is volt. Egy francia nemes Hugo de Payus volt a templomosok vezetője. A templomos lovagok magukat Jézus Krisztus szegény lovagjainak nevezték. Ezek a szerzetesek cölibátusban éltek, elsődleges feladatuk volt, hogy védelmezzék a zarándokokat a tolvajokkal és az utónállókkal szemben. Balduin király a Jeruzsálem hegyén lévő palotájának egy szárnyát a szegény lovagok számára adta szállásként. Ez az épület a Mária templom mellet helyezkedet el és a királyi palota részét, képezte. A keresztesek úgy hitték, hogy ezen a helyen állt valaha a szentélyek szentélye a Salamon király temploma. Ezek után a lovagok hamarosan új nevet kaptak Salamon templomának lovagjai, röviden a templom lovagjai, vagy más néven templomos lovagok. Nem sokára az egész keresztény világ megismerte őket, és kíváncsi áhítattal figyelték ténykedésüket. A középkor még nem ismert hozzájuk foghatót. Akár a szerzetesek ők, is szegénységi, cölibátusi és engedelmességi fogadalmat tettek. Ehhez járul még negyediknek az örökös harci fogadalom.2  

Az első három fogadalom a bencés rend szabályainak feleltek meg. Hajnal hasadta előtt keltek föl imádkozni, ételeiket csendben fogyasztották el. Az új rend hivatalos pecsétjén az alázat képe látható két szegény templomos osztozik egy lovon. Ez aligha nevezhető a büszkeség szimbólumának.  

A templomosok készen álltak háborúzni is. Hugo de Payus templomosai olyan hűen és odaadóan védelmezték a zarándokokat, hogy az egész közel - Kelet félte és tisztelte. „Arra korábban nem volt példa, hogy olyan szerzetesek, akik szerzetesi fogadalmat tettek, ölhetek”.

Ez a kettőség megzavarta a többi keresztes vitézt és elterjedt egy olyan hiedelem, hogy a templomosoknak talán van valami más titkos küldetése is. A harcos szerzetesek a gyűlésűket titokban rendezték, ezzel még rejtélyesebbnek, tartották őket, és máig találgatásokra adtak okot. Voltak, akik úgy vélték, hogy a templomosok titokban ástak Salamon béli templomuk alatt. A következő kérdések vetődtek fel evvel kapcsolatban: Talán rá leltek Salamon titkos kincsére? Esetleg a frigyládára? Vagy netán a szent Grálra? Ez a kérdésé máig nyitott maradt.3

 

A keresztény tanítások szerint kétségtelen, hogy a Szent Grál története Jézus Krisztus halálával indult útjára. Az Újszövetségi szentírás szerint Kr.u. 33-ban jézus és tanítványai az utolsó vacsora termében gyűltek össze, hogy elfogyasszák a húsvéti vacsorát. Ekkor alapította meg jézus az eukarisztiát és a papi rendet. Az étkezés közben egy kelyhet vet a kezébe és ezekkel a szavakkal adta oda tanítványainak „Ez a kehely az újszövetség az én véremben, amit értetek ontok (Lk 22,20). Majd jézus keresztre feszítése után, egy római katona lándzsával mély sebet ejtett jézus testén ekkor vér és víz folyt ki belőle. Arimatei József ebbe a kehelybe fogta fel jézus vérét.  A kehely Kr.u. 70- tájékán a Francia királyságba került, ahol Mária Magdaléna zarándok helyet építetett, hogy minden keresztény megtekinthesse a szent ereklyét. A szent Grál sorsa ettől kezdve teljesen homályba vész egészen napjainkig. A templomos lovagok egy olyan ereklyét és kéziratokat kerestek, amelyben a zsidó vallás, és az ókori egyiptomi kultúra lényegét adták, és némelyike egészen Mózes idejéig nyúlnak vissza. Ezt testesítette meg az ószövetségből ismert frigyláda, amelyet azonban a titokzatos rend lovagjai nem lelték meg, de szinte biztos, hogy tudomást szereztek hollétéről, és az is biztos, hogy Jeruzsálemben egy titokzatos dologra bukkantak. Ezeket a titokzatos „tárgyakat, kéziratokat”. Franciaországban ekkortájt épülő és csak 1225-ben befejezet első gótikus templomba, a Chartres-i székesegyházban helyezték letétbe. A katedrális kapuján egy kis dombormű található, amin a Grálra utaló felírat áll, míg a katedrális északi keresztajtóján együtt ábrázolják a Szent Grált, a Frigyládával, és az Etiópiai Sába királynő szobrával.4

                  

Pénz és a tagok hiányában a rend alig maradt fenn. Néha meg kérdőjeleződött működésűk, de 1126-ban minden megváltozott. Hugo de Payus a templomosok vezére visszatért Franciaországba. Ott elnyerte Clairvaux-i Szent Bernát, a kor egyik legnagyobb és legtekintélyesebb egyházi személy támogatását.5 Bernát volt az a személy, aki a templomosok rendi szabályzatát megalkotta. Ezt követően István Jeruzsálemi patriarcha 1130-ban kiegészítette és meg adta neki azt az alakot, amelyben reánk maradt. Ez a rendszabályzat latin és francia nyelven maradt ránk. A latin írás a legrégebbi a francia ennek csak felületes fordítása.6

 

Ezek után adományokat kaptak és új tagokat is, szereztek. A templom szegény lovagjai hamarosan a leggazdagabb európai szervezet tagjává váltak. 1130-ban a fel duzzadt tagsággal Hugo de Payus győzelemmel tért vissza a Szentföldre, ahol forgószélként támadt a kereszténység ellenségeire. A rend szervezetét voltaképpen II. Ince pápának 1139. március 29-én kelt „Omne datum optimum” bullája adta meg, mely a rend későbbi nagyságának az alapját is megvetette. Ez a bulla nemcsak a Szentföld, hanem általában az egyház védelmét is szorgalmazta.7

 

1165-re a templomosok egy sor bevehetetlen várat húztak fel a keresztesek földjeinek határán. A csatákban fanatikus bátorságukkal és vasfegyelmükkel megfélemlítették a szaracénokat. Csak akkor fújtak vissza vonulót, ha 3 az 1 arányban alul maradtak. Ha a szaracénok elfogtak egy templomost, akkor azt lefejezték, míg kevésbé rémisztő foglyaikért váltságdíjat követeltek. A keresztes hadjáratokban több mint 20000 templomos esett el. Bár mennyire is furcsának hangzik a szaracénok és a templomosok egy idő után, elkezdték kölcsönösen tisztelni egymást. Az első nyolc évben a templomos rend pénz és tagok hiányában alig marad fenn. Azt rebesgették, hogy a muzulmán és zsidó barátaik ősi keleti bölcsességekre tanították a templomosokat, olyan titkos tudományokra, mint az alkimia, csillagászat vagy a számmisztika. A templomosok templomaik romjainál furcsa test nélküli fejek néztek le a templom látogatóira. A középkor óta tartja magát a hit miszerint a templomosok titokban, megsérthették vallási fogadalmaikat „egy emberi fej bálványozásával”. Az eretnek fej leírását illetően nincs egyetértés. Egyesek szerint egy gyönyörű arany ezüst női fejről van szó, mások szerint egy szakállas férfiről, akinek égő szemürege és homlokán szarv volt. Megint mások szerint háromarcú lehetett a fej és mumifikált emberi húsból készült.

  

Ismeretlen okokból valaki kaput 50-nak nevezte, ami fej 58 jelent egy másik elnevezése a különös bafomet. Egyes történészek szerint bafomed Mohamed volt és a templomosok titokban az iszlám hitet követék. Ám az iszlám tiltja a fejek vagy más faragványok imádatát. Az 1980-as években a Biblia szakértő Dr. Jusson Fling egy megdöbbentő új elmélettel állt elő Sonfilg azt állította, hogy felfedezte az általa abaszt rejt jelnek nevezett titkos ősi kódot, ami a héber abc-én alapul. Úgy gondolta, hogy a templomosok, megtanulták, a rejtjelet a közel - Keleten és eretnek hitük takargatására, használták fel látszólag értelmetlen szavakban. A tudósok kételyeik ellenére máig él a hit, miszerint a templomosok egy rejtélyes fejet ábrázoltak. Vannak, akik szerint ez a fej történelem egyik leghíresebb emigvájával hozható összefüggésbe.  A délnyugat Angliában található falu 12. századi temploma a középkorban a templomos lovagok erődjének számítot. A templomos titkait kutató táborában ez a szerény kolostor világhírűvé vált. Talán egy furcsa férfifejet ábrázoló festmény látható, amely régészek szerint a késő 13 században készülhetett. Ez a falfestmény nem mása a Torino lepelnek, a másolata, mint ahogy azt évszázadokig hitték. Egy érdekes legenda köti össze a leplet a templomos lovagokkal. Mivel a Torinoi lepelnek valaha az lehetet a neve, hogy mandillion. A mandilion egy kendő, amin elvileg rajta volt Jézus arcának a lenyomata. Az ide tartozó legendák szerint a mandillion az Edessai Ágbár király birtokába került és ki gyógyította őt betegségéből. Ezek után a király keresztény hitre terelte népét.

A történet szerint a mandilion magával vitte egy Edessa ostromló bizánci sereg. A varázserővel bíró kendőt a fővárosba, Konstantinápolyba vitte és ott is maradt 1204-ig, ami a középkori történelem egyik legsötétebb évének bizonyult. 1204 a hírhedt IV. keresztes hadjárat volt, amikor is a Szentföldre induló Európai lovagok végül a keresztény Konstantinápolyt kezdték fosztogatni. A középkori krónikák igazolják, hogy templomos lovagok is voltak a keresztesek soraiban. A fosztogatás zúzavarában állítólag a mandilion eltűnt. 150 évvel később 1350-ben tűnik fel először a torioni lepel a történelem során Jofri de sorh nevű francia nemes tulajdonaként Jofri de sor nagybátya szintén Jofrinak hívtak templomos lovagok magas rangú tisztviselője volt. Ma sem lehet tudni, hogy valóban a templomosoknál volt a torinoi lepel.9   

  

A titokzatos szerzetesek buzgón védelmezték titkaikat, amivel gyanúba keverték magukat és végül sorsukat is meg pecsétletelték. A templomos lovagok gazdagságuk és hatalmuk csúcspontját a 13 század végén érték el. A szerzetes birodalom már túl nyúlt a szentföld határain. Kb. 900 központ volt a középkori világban. Magasan képzet csatába egyezet seregük volt, és bevehetetlen erődiek épültek Angliától Egyiptomig. A harcos szerzetesrendet hihetetlenül gazdagnak tartották. Európa szertevallási rendként nem kellet adót fizetniük és több pénzük volt mit a királyoknak és a hercegeknek. A legtöbb király és herceg tartozott a templomosoknak.

Gazdagságuk folytán a templomosok korunk fontos bankáraivá váltak. A nemzetközi tranzakció lebonyolítására feltalálták az utazó csekk középkori változatát.10

Ennek az utazó csekknek az volt a légyege, hogy ha egy nemes az utazása előtt fel kereste a templomosok, által működtetet kolostort és a pénzét, ide helyezte el. Itt kapót róla egy okiratot, amely tartalmazta a betett összeg értékét és azt, hogy mikor és hol helyezte letétbe. Ezt követően a nemes nyugodtan kelhetet útra nem kelet attól tartania, hogy út közben kirabolják. Majd amikor az úti célját el érte akkor fel kereste a templomosok kolostorát be, mutatta azt az okiratot, amelyet a pénz letétbe helyezésekor kapott és itt kiadták számára azt az összeget, amit korában betett. Azonban ebből az összegből levonták a kezelési költséget így érthető volt az, hogy a templomosok minek is köszönhették hatalmas gazdagságukat.11

 

Ők finaszirozták a háborúkat és az európai királyok és hercegek fényűző életmódját. Az idő és a hatalom azonban kikezdte a rendben megkövetelt fegyelmet. Elterjedt a mondás „iszik, mint egy templomos”. Még is, a templomosok hatalmát nem lehetet figyelmen kívül hagyni. Egy pápai rendelet folytán csak is a pápának, tartoztak számadással a római pápa, pedig ritkán gyakorolta hatalmát felettük. Egy király sem szabhatta meg, hogy mit tegyenek. Habár úgy tűnt, hogy a földön senki sem pancsolhat megállt a templomosoknak, az elkövetkező események a bukásukhoz vezetek. Évtizedeken át a templomosok, és más keresztesek vesztes csatákat vívta a Szentföld megtartásáért. A kereszteseket szaracén ellenségeik a kiváló Szaladin hadvezér az élükön ki szorították Jeruzsálemből a tenger irányába. 1291-ben az utolsó szentföldi erő is a túl erőben lévő szaracénok kezébe került. A helyőrség templomosai nem adták meg magukat halálukig harcoltak.  

  

Ekkor mivel a szaracénok uralma alá kerültek a bibliai földek a templomosok visszavonultak Európába, ami agasztotta az ottani királyokat. A templomos lovagok hatalmi központja Franciaország volt a középkori civilizáció hátországa.12

 

1303-ban maga (Szép) Fülöp is dicsérte a templomosok bátorságát. 1304-ben újabb adományokat adott számukra. Ezt követően 1306-ban, a Franciaországban uralkodó rossz gazdasági helyzet miatt a francia nép felázzad és Fülöp a francia nép haragja, elöl kénytelen volt elmenekülni. Ezekben a nehéz időkben Fülöp a templomosoknál talált menedékre és ezt a fajta megaláztatást nem is volt képes feldolgozni.13

 

   IV. (Szép) Fülöp Franciaország királya rejtélyes személy volt. Egy korabeli jellemzője szerint olyan volt, mint egy bagoly, csak ült és bámult a gyűléseken nem, szólt egy szót sem. Egy felől hideg számító uralkodó, másfelől istenfélő király volt. Fülöpöt aggasztota a templomosok megzabolázhatatlan hatalma egyben szüksége is volt pénzre a háborúihoz és a politikai céljai eléréséhez. Úgy határozott, eltiporja a templomosokat és meg szerzi magának mesés kincseiket. Ám még a francia király sem támadhatta meg nyíltan a katolikus egyház rendjeit legalább is a pápai beleegyezés nélkül. Mi előtt a templomosokra támadt volna, Fülöp bebiztosította magát a pápai oldalról is. Embereivel elraboltatta a pápát, aki nem sokára meg is halt. A következő pápa is rövid ideig uralta Szent Péter székét. Titokzatos körülmények között így Fülöp saját jelöltjét V. Klementet emelte a pápai trónra. Az idős beteg Klement nem állta útját Fülöpnek. A király halálos pontossággal csapott le a templomosokra. 1307. április. 13-án (pénteken) hajnal hasadta előtt Fülöp hadsereg parancsnokai minden francia templomos központot megtámadtak. Egyetlen tökéletes koordinált manőverrel minden francia templomos lovagot elfogtak, és minden vagyonúkat lefoglalták a korona nevében. A templomosok elfogása egy babonában lett meg örökítve 1307 óta péntek 13-a szerencsétlen napnak minősül. A francia templomos lovagok leigázása után Fülöp egy percig sem késlekedett a rend felszámolását illetően. Nem kevesebb, mint 127 istenkáromlás bűnnél vádolta meg őket és utasította embereit, hogy hatékony legyen a vallatás. Nagyon sok templomost megkínoztak, méghozzá brutális módon.14

            

- Egy szemtanú azt állította, hogy az elfogott lovagokat egy gödörbe tartották megkötözve hónapokon át.

            - Másokat állványokon kínoztak.

            - Voltak, akikre köteleket kötöttek és áthajították egy gerendán majd hirtelen fel rántották őket.   

 

Fülöp kínzókamráiban a templomosok azt vallották, hogy megtagadták krisztus isteni mivoltát. Ezeket a vallomásokat valószínűleg azért tették, hogy enyhítsenek saját szenvedésükön.   

1314-ben hét évvel elfogatása után Sac do Mone nagymester azzal döbbentette meg üldözőit, hogy nyíltan visszavonta vallomását és ártatlanak, nyilvánította a templomosokat. A feldühödőt Fülöp király elrendelte, hogy Monet és még öt másik templomost máglyán égessék el. Amikor körbe ölelték a lángok, úgy tartja a legenda, hogy Sac do Mone egy utolsó átkot kiáltott ki a francia királyra és a pápára, melyben azt kívánta, hogy Fülöp és Klement kövese őt Isten trónjához még az év vége előtt. V. Klement egy hónapon belül meghalt. Az év végén, pedig IV. Fülöpöt megölte egy vaddisznó. Könyörtelen üldözései ellenére Fülöp soha sem használta fel a templomosok kincsét. Halála előtt V. Klement feloszlatta a harcos szerzetesek rendjét Európa többi részén is hatalmas birtokaikat, épületeiket vallásos rendeknek ajándékozta. Nem sokára elkezdtek arról suttogni, hogy néhány templomos lovag meg elmenekült és magával vitt óriási kincseket. Kincseket, amiket soha sem találtak meg, amikor a francia király IV. Fülöp szétzúzta a templomos lovagok rendjét.

 A XIV. század elején minden középpontjukat megtámadta és mindent, amit talált lefoglalt. De amit igazán akart azt soha sem lelte meg a templomosok állítólagos mesés kincseit. Egy történet szerint a rajtaütést megelőző éjszaka egy flotta templomos lovag elmenekült Párizsból a sötétség leple alatt. Úgy tartják, hogy a templomosok hajón leúsztak a Szajnán az Atlanti-óceánra, és elmenekítették legendás kincseiket Fülöp mohó karmai elől. Néhányan Portugáliába, talán Skóciába, néhányan a Balti-tengerhez menekültek. Azt, hogy valójában a templomosok hová menekültek, azt senki sem tudja. Állítólag páron Amerikába hajóztak. Azoknak, akik igaznak tartják ezeket a legendákat egy érdekes helye bizonyíték, szolgál.14  

 

A Rosszlin kápolna Skócia egyik leggyönyörűbb temploma és egyben őrök rejtély forrása. Edinborotól nem messze 32 km-re délre található 1450 körül épült majdnem 150 évvel a templomos lovagrend felszámolása után. A templomba olyan szimbólumokat fedezhetünk fel, amelyeket néhányuk szerint csak a templomosok érthetek.

Egy sötét sarokban két ember ül meg lovat, ami ősi templomos embléma. Egy másik helyen egy rejtélyes figura emberi fejet ábrázol talán ő bafomet vagy a mandilion. Egyesek a Rosszlin kápolna rejtélyes faragványait bizonyítéknak vélik arra, hogy a hivatalos megsemmisítés ellenére néhány templomos lovag elmenekült Skóciába. Itt egy szentélyt hoztak létre. Ekkoriban Skóciában nagy volt a feszültség, harcban álltak Angliával. A rendet elnyomó pápai bullát sosem hirdették ki hivatalosan, tehát lehetséges az, hogy a rendet hivatalosan nem tekintették semmisnek Skóciában.

A legenda hivői ma is tovább kutatják, hogy hová mehettek a templomosok, és hol lehet híres kincsük. Vannak, akik úgy hiszik, hogy már megtalálták a templomosok aranyát. Világszerte filetró szervezetek, mint pl. Skót templomos lovagoké tovább viszik a templomosok legnagyobbnak tartott hagyatékát Isten és az emberiség önzetlen szolgálatát. A modern templomosokat is olyan spirituális elv vezérli, amit a régi templomosok is helyeselnének. A mai templomosok már nem szerzetesek és nem csak férfiak lehetnek. Csak békés ceremóniákon veszik elő kardjukat. De magukénak vallják a történelem egyik legnemesebb hagyományát és titkokat, amelyek sokkal jelentősebbek, mint az elrejtett kincsekről és sokkoló szertartásokról szóló mesék.15                                                                    

 

 

 

Felhasznált irodalmak

 

 

Bram Roots, Susan Lutz, Fracey Benger: Legendák nyomában rejtélyek és mítoszok a történelemben, 1997 A&E Television.

 

Dr. Áldásy Antal: A keresztény hadjáratok története, Szent István Társulat, Budapest, 1924, 130-131

 

http://www.hotdog.hu/magazin/magazin.hot?m_id=14562

 

Bozsóky Pál Gergő: Keresztes hadjáratok, Agapé, Szeged, 1995, 195



  1Bram Roots, Susan Lutz, Fracey Benger: Legendák nyomában rejtélyek és mítoszok a történelemben, 1997 A&E Television.

2  Dr. Áldásy Antal: A keresztény hadjáratok története, Szent István Társulat, Budapest, 1924, 130

  3 Bram Roots, Susan Lutz, Fracey Benger: Legendák nyomában rejtélyek és mítoszok a történelemben, 1997 A&E Television.

4 http://www.hotdog.hu/magazin/magazin.hot?m_id=14562

    5 Bram Roots, Susan Lutz, Fracey Benger: Legendák nyomában rejtélyek és mítoszok a történelemben, 1997 A&E Television.   

6-7 Dr. Áldásy Antal: A keresztény hadjáratok története, Szent István Társulat, Budapest, 1924, 131

8 Bram Roots, Susan Lutz, Fracey Benger: Legendák nyomában rejtélyek és mítoszok a történelemben, 1997 A&E Television.

 

 9 Bram Roots, Susan Lutz, Fracey Benger: Legendák nyomában rejtélyek és mítoszok a történelemben, 1997 A&E Television.

  10 Bram Roots, Susan Lutz, Fracey Benger: Legendák nyomában rejtélyek és mítoszok a történelemben, 1997 A&E Television.

11 Egri Hittudományi Főiskola halottak alapján

 

  12 Bram Roots, Susan Lutz, Fracey Benger: Legendák nyomában rejtélyek és mítoszok a történelemben, 1997 A&E Television.

13 Bozsóky Pál Gergő: Keresztes hadjáratok, Agapé, Szeged , 1995, 195

14 Bram Roots, Susan Lutz, Fracey Benger: Legendák nyomában rejtélyek és mítoszok a történelemben, 1997 A&E Television.

 

  14Bram Roots, Susan Lutz, Fracey Benger: Legendák nyomában rejtélyek és mítoszok a történelemben, 1997 A&E Television.

  

  15Bram Roots, Susan Lutz, Fracey Benger: Legendák nyomában rejtélyek és mítoszok a történelemben, 1997 A&E Television.

 
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Facebook



Archívum

Naptár
<< Június / 2014 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 611556
Hónap: 3204
Nap: 95