Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZÓKRATÉSZ TANÍTVÁNYA: PLATÓN

2008.03.02

SZÓKRATÉSZ TANÍTVÁNYA: PLATÓN                          

 

szokratesz.jpgEredeti neve Arisztotilidész volt, a Platón nevet csak gúnyként aggatták rá. Fiatalon a művészetek igen lelkes rajongója és pártfogója. A zene a költészet a festészet és a tudományok megszállójaként ismerték és tisztelték. Kr.e. 408-tól mintegy 8 éven keresztül Szokratész lelkes tanítványa volt. Mestere halála után Platón eljut Szirakuzába. Itt I. Dionüszosznak a sógorával, Diannal, aki bosszúból Spártába rabszolgának adta el. Barátai és tanítványai azonban összeszedték a kiváltáshoz szükséges pénzt. Amikor visszatért szülővárosába az összegyűjtött pénzből még akadémiát is nyitott, mely közel 800 éven keresztül működőt. Nevét onnan kapta, hogy a telket az Akadémosz nevű ligetben vásárolta meg 387-ben. Jelentős művei: Szümpozion (A szépnek és igazságnak állít ebben élményeket). Phaidon (A lélek halhatatlanságáról elmélkedik benne). Politeia (Államelméleti mű). Öregkori műveként tartják számon: Pamenidész (Ebben jelenik meg részletesen az ideák tana). Thimaiosz ( Természetbölcselettel foglalkozik). Nomois (A törvények könyve, melyet már nem tudott befejezni, I-XII. Könyv, melyben az igazságos állam törvénykezési struktúráját szándékozott felvázolni.)

Platón barlangi hasonlata: Van egy sötét barlang melyben emberek, ülnek. Ezek az emberek, hátal, ülnek a bejáratnak. A barlangban lévők hozzá szoktak a sötétséghez de, ha közülük valaki ki jut a fényre, akkor a szemét elvakítja az éles fény. Amikor a szeme hozzá szokik a fényhez utána neki az lesz a feladata, hogy vissza menyen a barlangba és egy másik embert rá vezessen a fényre.

Objektív jelzővel illetjük az idealizmusát, minthogy az elgondolt létező, az idea (eszme) magának való valóságos, nemcsak a szubjektum, az egyes megismerő alany számára, mint szubjektív képzet áll fenn. A valóság (ontológia) és a megismerés (logika) kölcsönös megfelelésben állnak, ami másként van, máként ismerhető meg.

Kozmológia: A szépségségének a rendje (kozmosz) állandóan keletkezőben van. Minden valami ok folytán jön létre. Az ideák nem csak minta okok, hanem cél okok is műkődnek és hatnak. Platón feltételez egy fajta alkotót, Demiurgoszt, aki ránézet a ideákra és példaképükből, mintegy mintájukból alkotta meg a tapasztalati világot. Az istenség nem causa formalis, hanem causa exemplaris az alkotás folyamatában. Még nem ismerhette a „creatio exnihilo” dogmáját, sem a Teremtő alapelvét. A Demiurgos rendező, ki a kézművességből vett hasonlattal élve, a tervrajzott készítette el. Mindezzel a Timaiosz című munkájában foglalkozott részletesen. A világegyetemet a legfőbb istenség gondviselése (pronoia) hatja át, a kozmosz a legfőbb jó, szép és igaz felé vágyakozik.

Platón Államtan: A „boldog lelkiállapotnak” (eudaimonia) és a „helyes cselekvésnek” (euprattein) egymástól elválaszthatatlan komponenseknek kell működnie. Államtan voltaképpen lélektant és etikát is magába foglal. Az ideális állam 3 osztályba osztható: az uralkodók, akik a filozófusok (arhontesz), az őrök (fülakész), valamint a földművesek és a kézművesek. A lélek három része felel meg, mint erényességünk az egyes osztálynak: az ész (logisztikon) a filozófusoknak az indulat, szenvedély (thümoeidész) az őröknek; az érzéki és érzelmi állapot (epithümetikon) a földműveseknek és a kézműveseknek. A 3 erény: belátás (szófia-fronézisz), barátság (andreia) illetve a mértéktelenség (szophroszüneűé). Mindhárom osztályt egyképpen átkel, hogy járja és hassa igazságosság (dikaiószüné). Minden Istenről való beszéd csak jó lehet, jóra neveli az embert, mert Isten Jó, nem akarhatja a rosszat. Három teológiai nyelvet különböztet meg Platón: 1, a gyönyörködtetést szolgáló (költői nyelvezet), 2, az istentisztelet állami előírással szabályozó, politikai nyelvezet, 3, a bölcseletben istenről eszmélődő filozófiai nyelvezet.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.