Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elai Bölcsek

2008.03.02

Herakleitosz (Kr.e. 544 - 484) Efezusban született, már nem a Milétoszi iskola tagja. Családja magas rangú emberekből állt. Mint előkelőkből leszármazottnak, a legmagasabb papi tisztségre volt, de azt nem fogadta el. Nem alázatból, hanem éppen ellenkezőleg, büszkeségből, gőgből. Mindenkit lenézett, megvetett, az emberek világát lebecsülte. Úgy vélte, csak egyedül ő képes a megismerésre, a többiek buták és korlátozottak tudásukban. Élet végén köszvény és vízkör kínozta. Igen mozgalmas, nyugtalan természete volt. Életére kihatással lehetett, hogy akkoriban dúlt a perzsa háború. Betegsége miatt nagyon haragudott a vízre, ami szerinte a szenvedélyek legmocskosabbikát képezi. A Logosz értelem, ige, valóság vagy akár isten a jelentése. Őt úgy ismerték, mint a tűz filozófusát. A tűz jelenti a változást. Miden folyik alakulóban, van. A tűz lehetővé teszi, hogy a dolgok önmagukba visszatérjenek. A létezők közötti relációkban, összefüggésekben, sajátos dialektikában kereste a lét igazságát.

ELEA: Dél-Olaszország nyugati partján terül el, egy görög kolónia. Őslakosai fedezték fel az Adriát, a Spanyol tengerpartot, sőt kimerészkedtek, mint kereskedők és kalózkodó nép, egészen az Atlanti-óceán partjáig. Az eleai bölcseket már nem az őselv, az árkhé érdekelte. Arra a kérdésre keresték a választ, hogy micsoda a lét?

Parmenidész (Kr.e. 515-445)

Elában született életéről nagyon keveset tudunk. Jó családból származott gazdag és bőkezű volt. Törvényhozóként tevékenykedet. Igazságossága miatt tisztelték. A változatlanság filozófusa. A valóság az egész, egyetlen örök és változatlan.  Az igazságnak két útja lehetséges: az értelem útja (alétheia), illetve a látszat (doxa), a viselkedés útja. Az igazság útja a valóságos, létező, amivel szembesülünk létezésünk során. Szerinte a gondolkodás feltételezi a létet. A gondolkodás nem gondolható el, csak az létezik, amit elgondolok: ”ami van, az van, ami nincs az nincs.” Alapvető probléma Parmenidész rendszerében, hogy minden létezik, ami elgondolható. Csupán a lehetőségileg (potenciálisan) is létezhet valami, amit elgondol az ember értelme. Nem kell aktuálisan, ténylegességében léteznie. Az időre is kiterjeszti alapvető gondolatiságát: szerinte a múlt és a jövő megkülönböztetése is csak egyfajta látszat, csak és kizárólag jelen létnek köszönhetően létezik.  Parmenidész szerint a megismerés alapja a lét, s nem a változónak látszó létezők. A lét megegyezik az igazsággal, a gondolkodás az igazság megismerésére szolgál. Levonja a végső következtetést: maga a gondolkodás az igazság. Ontológia és logikai rendet egybeveszi, összekeverten és különbségtétel nélkül vizsgálja.

ZÉNON (Kr.e. 460 körül) Eleában született. Gyermekkorától ismerte őt a nagy Parmenidész, s szinte, mint gyermekeként tanította és nevelte. A szegény szülők örültek, hogy fiúknak ilyen híres ember lett a támogatója. Zénon sokat adott a külsőségre beszédeivel az emberekben hatást ért el, képes volt egy bizonyos ideig manipulálni. Politikával is foglalkozott, az okozta halálát is. Egy türanosz elfogadta, meg kínoztatta, de férfiasan tűrte a kegyetlenebbnél kegyetlenebb kínzásokat. Nem árulta el politikai szövetségesei nevét. Amikor gyengülni látszott a számtalan kínzás következtében, tulajdon nyelvét harapta el, így halt meg, hősként. Úgy tekintünk rá, mint az eleai tanok, s elsősorban Parmenidész védelmezője. Ugyanaz a dolog nem lehet végtelen nagy és véges egyszerre. Nem vette figyelembe apóriája a mozgás relatív természetét, avagy a sebességet, a valós számok és a végtelen különbséget. Híres: apóriái célba sosem érő, kilőtt nyílveszőről illetve Akhilleusz és a teknős között a távolság állandóságáról, akik között a csekélyke előnye teknőcnek mindig megmarad a sebes léptű harcossal szemben. Hasonlóan Parmenidészhez, összekeverte a gondolkodás és a létezést. Őt tekintik az integrált és a differenciálszámítások ősatyának.