Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A skolasztika kezdete

2008.06.19

Egy Angol grófságban született, Londontól nem messze. Belépett a ferences rendbe. Egyesek szerint Dus Scutus közvetlen tanítványa. 1324-ben elhagyja az oxfordi egyetemet, Avignonba kerül, ahol mint egy négy éven keresztül hadakozik a pápai udvar fényes gazdagságával. Michael de Cesenának, a rend generálisával és két rendtársával 1328-ban Bajor Lajos pisai udvarában kénytelen oltalmat kérni. Ott közreműködnek az ellen pápa állításában. Az avignoni pápa, XXII. János kiátkozza, akkor került Münchenbe. Bajor Lajoshoz hasonlóan kibékül a törvényes egyházi uralkodóval, és nem sokkal azután, 1349-ben a fekete halál (pestis) áldozata lett.

 

Ismerettan: Ez vagy ituíció vagy absztrakció. Az ituíció ítélettartalom, a konkrét létező minden tulajdonságáról, és teljes konkrét. Az absztrakció egyetemes, nem vonatkozik egy bizonyos egyedre, sőt a dolog létét vagy nem létét nem is érinti. Ockham borotvájaként ismert a takarékossági elve: a létezők nem szaporítandók a szükséges mértéken túl. Az ismeret és a tárgy közötti érintkezés a jel és a jelzett viszonyába merül ki. Fogalmaink a dolgok természetes jelei (terminus, követői ezért terministák). A fogalom úgy jelzi a tárgyat, mint a felkiáltás a fájdalmat, a vagy a füst a tüzet. Ismeretünk közvetlen tárgya a fogalom, közvetett tárgya a dolgok. Csak az intuitív fogalom tárgyi értékű. A valóság tudományok bizonyossága korlátozódik. Megszűnik a szubsztanciák sokasága és az ok-okozatiság megismerhetősége (kauzalitás elve csorbát szenved). Megszűnnek a metafizikakérdések: mi teheti az egyetemest egyedivé? Szubsztancia járulék, lét és lényeg közötti különbség pusztán fogalmi szinten zsugorodik össze.

 

Etikai voluntarizmusa: A skotizmus voluntarizmusa még tovább fokozódik Ockhamnál. Az emberi akarat az értelmi motívumoktól függetlenül határozza el a cselekvést. A nominalizmus lett a via moderna, a skolasztika viva antiqua világlátásával szemben. Terjedése gyors volt úgy a párizsi, oxfordi, mint az újonnan alapított bécsi és prágai egyetemeken.

 

Jelentős részt vállal a nominalizmus a XIV. század államfilozófiai mozgalomban is. A német császárok és Szép Fülöp harcai pápák ellen, a nemzeti tudat elmélkedése a XIV. században, a közhatalom eredetéről és birtokáról élénk vitákra adott alkalmat. A kuralisták, a pápai udvar és a pápai hivatal hithű védelmezői (Aegidius Romanus, Augustinus Triumphius, Luccai Bertalan) a pápa számára egyházi és világi téren egyetemes hatalmat követeltek. Bajor Lajos illetve Szép Fülöp udvarában élő jogfilozófusok még erkölcsi ügyekben is tagadják a pápának az államok életébe való beavatkozásnak illetékességét, ami előző évszázadokban sohasem képezte vita tárgyát.

A középkor szellemi harcból DANTE ALIGHIERI (1265-1321) is kivetette részét. De Monarchia című írásában az egység és a béke biztosítékát, az egész földet egyetlen birodalomban egyesítő világcsászár uralmában látja, aki isteni jogon független birtokosa a világhatalomnak, miként ugyanaz a jogon gyakorolja pápa hatalmát lélekben.

 

AUTRECOURTI MIKLÓS (XIV. század első fele) nyomán, pedig a szkepticizmus. A középkori keresztény misztika igyekezet felvenni a harcot a nominalizmus, majd nyomában a szubjektivizmus és szkepticizmus baljós terjedelmével.

 

A keresztény eklekticizmus: eklekticizmus -nak nevezzük azon filozófusok gondolkodók magatartását, akinek gondolati tevékenysége arra korlátozódik, hogy mások gondolati munkásságát vizsgálják, és az igaznak és értékesnek tűnő elemeket kiválasszák anélkül, hogy komoly kísérlet tennének az így kapott töredékek zárt egésszé történő egyesítésre. Ha az idegen és különféle gondolatok átvétele az igazságtartalom vizsgálata nélkül történik, akkor SZINKRETIZMUSR -ról beszélünk.