Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A HELLÉN-RÓMAI KOR BÖLCSELETE: SZTOICIZMUS

2008.03.02

A HELLÉN-RÓMAI KOR BÖLCSELETE: SZTOICIZMUS

 

A hellenizmus kora Kr.e. 333- 63 között volt. A sztoicizmus meglapítója a Ciprus szigetéről származó Zénón aki (Kr.e. 334-262) között élt. Eredetileg kereskedő volt, hajótörés következtében került Athénba, ahol először a cinikus Kratész, majd Sztilpon tanítványa. Közben a megarai iskola, sőt az Akadémia és a Lükeion gondolatiságával is megismerkedett. 33 éves korában kezdet el tanítani. Zénón halála után Kleanthész (Kr.e. 331-233) lett az iskola vezetője. Őt Chrüsipposz (Kr.e. 281-208) követte, akinek éppúgy, mint elődeinek az írásai csak igen töredékesen maradt fenn.

A sztoicizmus tanai, alkalmazkodva a kor követelményeihez, az erényes élet gyakorlására (askésis aretés) mint életcélra buzdítottak. Az etika képezte rendszerük középpontját, de mellette a logika és a fizika tudományát is szorgalmasan művelték.

A logika elnevezése állítólag a sztoikusoktól ered. Az előbbi alatt értették a beszéd grammatikai sajátosságait. A sztoikus etika az elvek tanára (teoria) és az elvek alkalmazására (praxisz) osztható. Az ember végső célja a boldogság (eudaimonion), amelyet a természettel való összhang biztosít. Az ember lelke a világszellemmel, viselkedése természettel, akarat az istenség akaratával. Indulatoktól meg kell szabadulni „lelki szélcsendre” van szükség. Fontosnak érezték hirdetni az anyagi javakkal szembeni szabadságot és a függetlenség megőrzését. Igen nagy hangsúlyt helyeztek az igazságosság és az emberszeretet gyakorolása. Az univerzumot egyesíti a természettörvény, mely az istenség világértelmével azonos világtörvény. A kései sztoicizmus, a Kr.u. I-II. Században Annaeus Seneca (+Kr.u. 65) és a rabszolgasorsból filozófussá lett Epiktétosz (Kr.u. 50-130), majd Marcus Aurelius Antonius (121-180) császár tanaiban nyertek írásos megfogalmazást.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.