Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A HELLÉN KOR BÖLCSELETI IRÁNYZATA EPIKUREIZMUS ÉS AZ ÚJPLATÓNIZMUS

2008.03.02

A HELLÉN KOR BÖLCSELETI IRÁNYZATA EPIKUREIZMUS ÉS AZ ÚJPLATÓNIZMUS                                               

 

Epikurosz (Kr.e. 341-279) számoszi születésű. A Demokritoszt követő Nausiphanész tanítványa volt, majd több évi önálló tanulmány után 310-ben Mytilenében iskolát alapított, majd azt Lampsakoba, majd Athénba tette át. Isten minden tökéletesség forrása, feltétlen transzcendenciával rendelkezik. A tisztátalan anyaggal nem érintkezik. A természetes az öröktől létező anyag formálásában történik, s nem a semmiből létesít. Isten a világgal közvetítő szellem által érintkezik. Köztük a legnagyobba Logosz, a második Isten, Isten egyszülött Fia, aki a Legidősebb Angyal. Úgy hordozza a világot az egész világot, mint egy építőmester lélekben az építendő ház tervét.

 

Új platonizmus: Alexandriából ered ez a mozgalom is. Vallási szükséglet hozza létre, az Abszolútummal egyesülni vágyó lélek belső igénye. Igen közel állónak érezte a Timaios Platón által megrajzolt világképet.

Világképe: A végső valóság túl van, fölötte áll mind a szellemi, mind az érzéki létnek. Öntudatlan, nem gondolkodik, mert ez már az alany és a tárgy kettőségét tételezné fel. Nem is tevékeny az Egy, mert az agy tőle idegen valóságot tételezne fel. Önmaga változatlan, túláradó bőségből csordul ki a lét, ahogy a túláradó forrás vize kicsordul. A Nous-ból árad ki a világ lélek, melyből az egyedi lelkek jönnek létre. Különbőznek a világlélektől, de azzal nagy egységet képeznek.

Erkölcsisége: A lélek katharzis által tisztul meg a sár, illetve iszapszerű anyagtól, visszafordul a Nous, az Egy felé, vágyódik a szellemvilágba. Plotinosz a tisztulásban nagy jelentőséget tulajdonított az imádságnak, szellemi létezők iránti tiszteletnek, rituális szertartásoknak. A négy sarkalatos erény (igazságosság, okosság, mértékletesség és a bátorság) gyakorlásával érhető el komoly eredményeket. Elragadtatásban is részesülhet, mely kevesek kiváltsága, s felülről jövő segítséggel megy csak végbe.

Hatása: Visszhangra talált a reneszánsz platonikus gondolkodóinál, majd később a német romantikában. Goethe lelkesen fordította le a plotinoszi esztétika jellegzetes fejezetét. Az új platonizmus nem egyszerűen felújította Platón bölcseletét. Misztikus öntapasztalattal az idealista monizmus irányába tovább fejlesztette azt. A nyugati filozófiában az első kísérletnek tekinthető, a szubjektív, alanyból kiinduló bölcselkedéshez. A figyelem nem istenre, még kevésbé a tárgyi világra, mint sokkal inkább az alany lelkének önmagába térése, ahol aktív szellemi szubsztanciákkal szembesül. Azok, pedig az emanáció révén hidat képeznek az érzéki és a szellemi lét síkjai között.