Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az egyházi élet hanyatlása, majd megújulásának kezdete a IX-XI. században

2008.11.06

Nagy Károly hatalmas birodalma halála után hamarosan szétesett. A 843-as verduni szerződés a birodalmat három részre osztotta: a nyugati és a keleti frank államra, továbbá a középső területekre, amely Lotaringiát, Burgundiát és Itáliát foglalta magába.  A IX. század közepén I. Miklós (858-867) pápa még erőskezű egyházfő volt, aki sikerrel védte meg az Apostoli Szentszék tekintélyét Phótiosszal szemben, és az Egyház törvényeinek érvényt tudott szerezni egyes hatalmaskodó főpapok és világi uralkodók előtt. Az egyház ügyeinek irányításában a szenátor felesége, Theodóra, majd két lánya, főleg Marózia jelentős mértékben részt vettek. Marózia még azt is el tudta érni, hogy 931-ben saját fiát, XI. János (931-935) ültesse pápai trónra. A pápa testvérének, Alberichnek sikerült anyja hatalmát megtörnie, és 22 évig Rómában és az Egyházi Államban szilárd uralmat gyakorolnia. Halála előtt 17 évesen fiát, Oktáviánt választtatta meg pápának. Ő XII. János (955-963) néven lépett a pápai trónra. I. Ottó császár rendet teremtett a hatalomért versengő Itáliában és a császárnak a befolyást biztosított a pápaválasztásban. III. Ottó császár uralkodása idején (996-1002) hiába kerültek méltó főpapok Szent Péter örökébe (gondjuk csak az első francia származású pápára, a Szent Istvánnak koronát küldő II. Szilveszter (999-1003), a császár, majd a pápa halála után Rómában újból a Crescentius, majd a tusculumi párt kezébe került. Jámbor Vilmos aquitaníai herceg 909 vagy 910-ben a burgundiai Clugny-ben vagy Cluny-ben kolostort alapított. Az új intézményben kezdettől fogva igen szigorú volt a fegyelem, hűségesen ragaszkodtak a bencés regulához, világtól teljesen elvonulva dolgoztak és mintaszerűen végezték a liturgiát. Ebből a reformkolostorból indult el a korszak mélyreható reformja, mivel a clunyak csak hamar számos kolostort meg reformáltak és újakat is alapítottak.  Az egyházi megújítását azok a német származású pápák kezdték el, akiket III. Henrik (1039-1056) német-római császár jutatott el a pápai trónra. Közülük a legjelentősebb IX. (Szent) Leó (1049-1054) volt, aki fáradhatatlan lelkesedéssel dolgozott az egyházi állapotok megjavításán, a papi és a szerzetesi fegyelem megszilárdításán. Ennek érdekében hosszú utazásokat tett Franciaországban, Németországban, és Itáliában. Számos zsinatot rendezet, és szigorú törvényekkel tiltotta a simóniát és a papi házasságot. 1059-i lateráni zsinat, amely elrendelte, hogy a püspökbíborosok a presbyterbíborosok bevonásával választják a pápát, lehetőleg a római klérusból és lehetőleg Rómában.  Az 1059-i zsinat a nős papokat kiközösítéssel fenyegette, simóniát újból eltiltotta, valamint az invesztitúrát, a laikusok kezéből történő egyházi hivatal elfogadását. A pápai diplomácia, hogy Németország esetleges támadásával szemben védelmet találjon, 1059-ben a Normanokkal lépett szövetségre.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.