Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az egyház szervezet fejlődése a keresztény ókor második szakaszában

2008.10.26

A püspöki hivatal betöltése választás útján történt. A püspököt a helyi egyház klérusa, a helybeli nép és az egyháztartománynak a választására megjelent püspökei választották. A Nikaiai Egyetemes zsinat előírta, hogy a püspökszentelésnél lehetőleg legyenek jelen a tartomány összes püspökei és a szentelést legalább három püspöknek kell végezni. Az áldozó papokat, diakónusokat és az alsóbbrendű klerikusokat a püspök nevezet ki a papság és a nép megkérdezésével. A plébániák keletkezése szinte a hívek számának nagyarányú növekedésével függött össze.  A papság kiképzése rendszerint úgy történt, hogy az egyház szolgálatába lépni szándékozok hosszabb ideig a püspök, illetve falun a plébános környezetébe tartózkodtak, és rendszeres oktatást nyertek az elméleti és a papi teendőkben. A papság a püspök házában lakott. Az idősebb klerikusok tanították és nevelték a növendékeket. A papság kiképzésében részt vettek a kateketikai iskolák, majd a különböző kolostori iskolák. A zsinatok már a keresztény ókor első időszakában is jelentős szerepet játszott az egyház életében. A IV-V. században lett általánossá a tartományi zsinat, amelyről a 325-ös Nikaiai Zsinat úgy rendelkezet, hogy az egyes tartományok püspökei évenként kétszer nagyböjt előtt és az őszi időszak táján tartományi zsinatokon egyházfegyelmi kérdéseket vitassanak meg. A VI. századtól kezdve egyre gyakrabban találkozunk egyházmegyei zsinatokkal is. A pápai szék betöltésének a módja a legősibb időktől fogva a választás volt. Kezdetben a római klérus, a nép előkelőbbjei a többiek utólagos hozzá járulásával. I. Jusztinaosz (527-565) császár Itália visszahódítása után a pápaválasztást szabályozva elrendelte, hogy a pápa halála után az egyház kormányzását háromtagú, a római srchipresbyterből, archidiakónusból, és a jegyző testületének fejéből álló bizottság vegye át. A bizánci császárok, majd a középkorban a nyugat-római, később a német-római császárok beavatkozását a pápaválasztásba, mint a későbbiek során látjuk II. Miklós (1059-1061) szüntette meg. Az 1059-es lateráni zsinaton hozott törvény szerint az új pápát a kardinálisok, választják, mégpedig úgy hogy, a püspök- a kardinálisok tanácskoznak, ki jelölik az új pápa személyét majd a tanácskozásba, bevonják a presbyter kardinálisokat is, akik a jelölés jóváhagyják. Nagy Szent Gergely (590-604) pápasága idején a pápai palota 6 diakónusát is megillette a cardinális cím. De már előbb a Róma 12 kerületének élén álló diakónusokat is cardinálisoknak nevezték.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.