Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az egyház küzdelme az első századok eretnekségi és pogány írók támadásai ellen

2008.10.07

Azokat, akik az egyház hivatalos hitbeli felfogásával szembefordultak, azt megtagadták, és mást hirdetek, eretnekeknek hívjuk. A legjelentősebb zsidó eretnekség az ebioniták (szegények) szektája volt. Gnoszticizmus: A Gnoszticizmus az a vallási társadalmi irányzat és mozgalom, mely olyan magasabb rendű, ésszel is belátható tudást ígért, mely képes a világban található gonoszság, rossz problémáját megoldani, képes az embert a rossznak hirdetett anyag uralma alól felszabadítani, a bűn, az anyag rabságából megváltani, és tökéletes Istennel egyesíteni.

A gónsztikus szekták alaptételei: alapelve a jó és a gonosz, a fény és a sötétség, az Isten és az abszolút szellem és a lényeg és alak nélküli anyagra való felosztása.

Gnoszticizmus hatása: a gnoszticizmus eszmei és kultikus gyakorlatai nagy hatást gyakoroltak a II-III. Század pogány világának újat kereső és megváltást szomjazó tömegeire. 

Manicheizmus, Perzsa Gnoszticizmus: Perzsa szülőktől 216-ban született és 277 körül meghalt Mani által szerkesztet vallás, a manicheizmus a Gnoszticizmus fejlődésének utolsó foka. A montanizmus: A lapítója egy Montanosz nevű volt pogány pap, aki megkeresztelkedése után eksztatikus, túlfűjtött lelkiállapotban prófétaként lépett föl és azt kezdte el hirdetni, hogy Krisztusnak a Paraklétoszra vonatkozó ígérete ő benne teljesedet be, és ő nyitja meg a Szentlélek korszakát az egyházban. Két követője, Priszka és Maximilla pedig azt állította, hogy eksztázisban rendkívüli kinyilatkoztatást kaptak, mely szerint közeleg a világ vége és megkezdődik Krisztus ezeréves országa. A II. század derekán nagy számmal léptek az egyházba tudós férfiak, akik a pogány korukban szerzett műveltségüket arra használták, hogy a kereszténységet megvédjék a zsidók, pogányok, és a gnosztikusok rágalmai és támadásai ellen. Szent Ireneusz, Loyon püspöke a II. század legjelentősebb teológus, az első nagy egyházatya. A hagyomány szerint vértanúként fejezte be életét 202-ben. A római egyházban már a II. század folyamán olyan keresztelési hittvallást használtak, amely magába foglalta mind a Szentháromságra, mind Krisztus isteni és emberi és megváltói mivoltára vonatkozó hitigazságokat. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.