Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A reformáció hatása Európára

2010.01.20

 

 

A reformációt a XIV. században Wyelit János 1320-1384 oxfordi teológiai tanár készítette elő. Őt követte Husz János (1369-1415), ő a pápa tekintélyét kérdőjelezte meg. Az egyházi bíróság, az „inkvizíció”, mind kettőjüket eretnekséggel vádolta és halálra ítélte.1 1356-os német aranybullában fektették le a központosítást. Ennek hiánya igen sok kárt okozott a birodalom területén. Egységre, központosításra lett volna szükség a pénzigazgatás, az igazságszolgáltatás, a városi jogok és az oktatás területén. Az előbb említett reformkísérletek azonban nem jártak eredménnyel, a német területek fejlődése lelassult. Ezek az események német földön fölerősítették azt a válsághangulatot, amely különben is jellemző volt ere a korra.2

 

A reformáció Németországból indult el. Németországban az egyház az 1500-as években valóban mélyreható reformokra szorult.3 A válsághangulat fontos összetevője volt a római katolikus egyházzal szembeni bizalmatlanság. Az egyházi kormányzat különböző szintjein egyes pápák, főpapok, papok messzemenőlég eltávolodtak a krisztusi hittől.4 Ebben az időben a papok életvitele alig különbözött a világi fejedelmekétől. Ez nagymértékben aláásta a pápai tekintélyt. Az egyháznak a tekintélyét tovább rontotta a búcsúcédulákkal való visszaélés. Ez főként Németországra volt igaz. Németország területén olyan papok tevékenykedtek, akik fel sem voltak szentelve. A püspökök a teendőiket helyetteseire bízták. A papság jelentős része ezekben, az időkben erkölcstelen életet élt. A bajt csak tetézte, hogy az egyház megyéspapok nagy részének teológiai hiányosságai voltak. Ennek következtében nem tudtak egyes hittani vagy teológiai kérdésekre megfelelő választ adni.5 A felső klérus származását tekintve a főúri családoknak voltak alárendelve. Az alsó kléruskülönböző szociális, társadalmi és műveltségi szinten tevékenykedett. Azonban ez a papi réteg sem volt mindig ilyen egységes.6  

 

A szerzetesek főként a kolduló rendek pl. ferencesek, domonkosok és a lelkészkedő között a feszültség egyre nőt, aminek első sorban anyagi okai voltak. A hívek és az egyháziak közötti viszony is megromlott. Ennek hátterében főként a megerősödött és a meggazdagodott polgárság és az egyház anyagi kiváltságai álltak.7 A kolostorban sem volt jobb a helyzet. Voltak olyan szerzetesek, akik a rendek szabályzatát semmi bevették. Ezek a személyek csak azért lettek szerzetesek, hogy a nemesi rétegből ki kerüljenek és nem, azért mert elhivatottságot éreztek a szerzetesei élet iránt.8 A reformáció korában V. Károly császár (1519-1556), Franciaországgal folytatott háborújában a német fejedelmek segítségére volt utalva. Károly öccse I. Ferdinánd, aki a török ellen vívót harcában szintén a németek segítségére szorult. Evvel egy időben a francia udvar és a pápa Spanyolország és a német császárság egyesülésében Európa fenyegetettségét látta.9

 

Ebben a korban jelenik meg Luther Márton, aki 1483. november 10-én született. Eislebenben bányász család sarjaként látta meg a napvilágot. Apja kívánságára jogi pályára készült ezért a mansfeldi, magdeburgi és az eisenachi latin iskolát látogatta. 1501-től az efrurti egyetemen tanult, ahol 1505-ben a magister artium fokozatott érte el. 1505. július 2-án villám csapot le a mellette és ennek hatására határozta el, hogy szerzetese lesz. 15 nap elteltével apja tiltakozása ellenére belépet az efruti Szent Ágoston féle karakáplánrend kolostorába. Itt 1506-ban szerzetesi fogadalmat tesz. Egy ével később, pedig pappá szentelik. 1508-1509 között a Witembergi egyetemen teológiát tanult. 1510 és 1511 között rendje Rómába küldi az ő fejlődését, azonban ez az út nem befolyásolja. Hazatérése után teológiai doktorátust szerezet. Ezt követően előjárója és jó akarója, Johannes Staupitz közbenjárására a Witembergi egyetem szentírás tudományi tanszék tanára lett. A ránk maradt előadás jegyzeteiből fejlődés mutatható ki. 1513 és 1515 között a zsoltárokkal kezd el foglakozni. Az 1515 és 1516 közötti időszakban pedig a Romaiakhoz írt levéllel foglalkozik. 10 

 

Ezt követően pedig a Galatákhoz írt levelet kezdi el tanulmányozni. 1517 és 1518 között a zsidókhoz írt levéllel foglalkozik.11 Evvel egy időben írta meg a 95 pontból álló tézisét és 1517. október 31-én „Minden szentek vigilliáján” a 95 pontból álló tézisét elküldi püspökeinek, előjárnak.12

 

Részlet Luther Márton 95 téziséből

„1. Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: „Térjetek meg!” azt akarta, hogy a hívek egész életét bűnbánatra térés legyen (Mt 4,17)

5. A pápa nem akar senkit mentesíteni és nem is, mentesít a jóvá tevő bűnhődéstől, hanem csak attól, amit saját illetékességében vagy az egyházi jogszabályok szerint maga rótt ki.

21. Tehát tévednek azok a búcsúhirdetők, akik azt mondják, hogy a pápa bűnhődés- elengedése az embert minden bűnhődéstől feloldja és megmenti.

27. Emberi balgaságot hirdetnek, amikor azt mondják, hogy mihelyt a ládába dobott pénz megcsörren, lélek azonnal a menybe száll.

32. Örök büntetést kapnak tanítóikkal együtt, aki a búcsúcédulákkal biztonságban hiszik magukat az üdvösségük dolgában.

36. Minden igazán szívén talált keresztény részesül a bűnhődésnek és a vétkességnek teljes elengedésében búcsúcédula nélkül is.

37. Aki csak igazi keresztény, akár élő, akár halott, az részese Krisztus és az Anyaszentegyház minden kincsének, s ezt Isten adta néki, búcsúcédula nélkül is.

38. A bűnhődés pápai elengedését és a kegyelemben részesítését mégsem szabad semmiképpen sem megvetni, mert azaz isteni elengedés kinyilvánítása.

42. Arra kell tanítani a keresztényeket, hogy a pápa véleménye szerint a búcsúvásárlás semmilyen tekintetben nem állítható egy sorba az irgalmas cselekedeteivel.

50. Az egyház vádló kincse az Isten dicsőségéből és kegyelméből kapott legszentebb Evangélium.13

62. Az egyház valódi kincse az Isten dicsőségéből és kegyelméből kapott legszentebb Evangélium.14”  

 

Luther az előbb említet téziseket, soha sem tűzte ki a Witembergi kastélykápolna ajtajára. Ezt a legendát 1546-ba Melancton terjesztette. Luther nagybátya, akinek nyomdája volt Luther tudta és beleegyezése nélkül a téziseket ki nyomtatta, és egész Németországba terjesztette. Ennek következtében megindult a búcsúcédulákról szóló teológiai vita. Luther úgy vélte, hogy a búcsú alatt a meggyónt bűnök ideig tartó büntetésének az elengedését érti. Wimpina, az Odera melletti frankfurti egyetem rektora ellentételeket állított. Ezekhez, az állításokhoz 50 újabb tézis tétellel egészítette ki. Ezekben, az időkben már jól tükröződőt a pápa ellenességi hangulat. Ez az érzület Luther végül arra indította, hogy X. Leó ellen kiadott bullájának másolatát mely 41- tételt tartalmazott elítélte és őt kiközösítéssel fenyegette, ha nem vonja vissza azokat. 1520. december 10-én nyilvánosan elégette. 1521. január 3-án X. Leó pápa Luthert ki közösítette az egyházból.15

 

Luther Svájcban sikereket ért el és ezen felbuzdulva16 Ulrik Zwingli 1484-ben, Svájcban született, aki plébános nagybátyánál nőt fel. Tanulmányait 1502 és 1506 között végezte. 1506-ban pappá szentelték, ennek ellenére léder életet élt, és csak 1519-től kezdte komolyan venni a hivatását. Ekkor ugyanis zürichi városi tanács a fő templom plébánosává nevezte ki, de azzal a feltétellel, hogy a kordivatja szerint prédikációjában részletesen magyarázza a Szentírást.17 Zwiling a kolostorokat bezárazta, a templomokban a szobrokat lerombolta bevezette a német nyelvű szent misét. A miséket átváltoztatás és úrfelmutatás nélkül végezték. Tagadta Jézus Krisztus jelenlétét az eukarisztiában. Nem ismerte el a szentségeket. Bár szándékai Luther szándékával azonosak voltak, főleg az úrvacsoráról szóló tanításaik különbsége miatt még sem egyesültek. A reformáció másik nagy alakja Kálvin János, aki 1509-ben született.18 Tanulmányait jogi és irodalom területén folytatta. Francia származású reformátor a párizsi egyetemen ismerkedik meg Luther Márton tanításával. Kálvinnak a reform nézetei miatt menekülnie kellett Párizsból. Így kötött ki Svájcban. Genfben szigorú elvek szerint szabályozta a vallási életet.19  

 

Ebben a városban teológiai akadémiát létesített, és ide Európa különböző országaiból diákok jöttek tanulni. Ennek az iskolának a segítségével terjedt el az új vallás. Így jutott el Kálvin tanítása Franciaországba, Németországba, Angliába, Svájcba, és hazánkba. Ezek után a német nyelv területén az új vallás saját tartományokat hozott létre. A tartomány területén lévő püspököket fejedelmek váltották fel. Az egyház kormányzat lelkészekből és világiakból tevődött össze. A szent misét felváltotta az istentisztelet, mely közös imádságból, prédikációból és énekből állt. A reformáció időszakában VII. Kelemen pápa háborúba sodorta az egyház érdekeit védő V. Károly német császárt. A császár békét kötött a pápával majd ezt követően 1530-as asburgi Birodalmi ülésen megkísérelte a birodalomvallási egységét helyre állítani. A protestánsokkal folytatott tárgyalások során a Luther tanait összefoglaló Ágostai hitvallást a katolikus hittudósok megcáfolták.

Az egyesülést Luther és a protestánsok megakadályozták. A császár hatalmával élve szerette volna az egységet visszaállítani. Meg parancsolta a fő uraknak, hogy az Egyház javait adják vissza. A török szorongtatás véget a császár kénytelen volt meg ígérni, hogy az egyetemes zsinatig eltűri a protestánsok tevékenységeit. A protestánsok terjedésével a feszültség is egyre csak nőtt. A császár által szorgalmazott egyesítési törekvések sorra kudarcot vallottak. A katolikusok és a protestánsok közötti feszültség egyre csak nőt, míg végül ez a konfliktus háborúval végződőt.  Hosszú háborúskodás után a birodalmi gyűlésen a császár kénytelen volt engedélyezni a protestánsok működését. 1555-os asburgi Birodalmi gyűlésen került sor a béke megkötésére.  A békeszerződés megkötése V. Károly császár unokaöccse nevéhez fűződik. E szerződés értelmében a birodalom területén belül szabadon lehetett választani a katolikus ás az Ágostoni hitvallás között. Ezen az ülésen egy olyan határozatott, hoztak, hogy a főurak az állatvalókat pedig rákényszeríthetik a maguk hitvallásának elfogadására „Cuius regio, eius et religio: akié a föld azé a vallás is.” A békeszerződés azonban nem hozott tartós megnyugvást. A protestanizmus tovább terjedt, a feszültség egyre csak erősődött míg végül újabb háborút idézet elő. Ez az esemény a történelmi könyvekben 30-éves háborúként vált ismerté. Ez a háború 1618-1648 között zajlott le.20  

 

 A reformációnak legnagyobb törekvése az volt, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy a saját annyanyelvén olvassa a szentírást vagy hallgassa a szentmisét, istentiszteleteket. Luther volt az első olyan személy aki a Bibliát német nyelvre fordította le. A reformáció után az emberek a saját nyelvükön olvashaták a Bibliát.20



1 Pusztai László: Katolikus egyháztörténelem, Márton Áron Kiadó, Budapest-Győr 20012, 72

2 Szabó Péter- Závodszky Géza: Történelem II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, é.n, 135

3 Adrányi Gábor: Az egyháztörténet kézi könyve, Szent István társulat Apostoli Szentszék Könyvkiadó, Budapest 2001, 268

4 Szabó Péter- Závodszky Géza: Történelem II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, é.n, 136

5 Pusztai László: Katolikus egyháztörténelem, Márton Áron Kiadó, Budapest-Győr 20012, 72

6 Adrányi Gábor: Az egyháztörténet kézi könyve, Szent István társulat Apostoli Szentszék Könyvkiadó, Budapest 2001, 268

 

 

  7 Adrányi Gábor: Az egyháztörténet kézi könyve, Szent István társulat Apostoli Szentszék Könyvkiadó, Budapest 2001, 268

8 Pusztai László: Katolikus egyháztörténelem, Márton Áron Kiadó, Budapest-Győr 20012, 72

9 Adrányi Gábor: Az egyháztörténet kézi könyve, Szent István társulat Apostoli Szentszék Könyvkiadó, Budapest 2001, 269

10 Adrányi Gábor: Az egyháztörténet kézi könyve, Szent István társulat Apostoli Szentszék Könyvkiadó, Budapest 2001, 270

 

 

 11 Adrányi Gábor: Az egyháztörténet kézi könyve, Szent István társulat Apostoli Szentszék Könyvkiadó, Budapest 2001, 270

12 Adrányi Gábor: Az egyháztörténet kézi könyve, Szent István társulat Apostoli Szentszék Könyvkiadó, Budapest 2001, 272

13 Pusztai László: Katolikus egyháztörténelem, Márton Áron Kiadó, Budapest-Győr 20012, 73-74

14 Szabó Péter- Závodszky Géza: Történelem II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, é.n, 136

  15 Adrányi Gábor: Az egyháztörténet kézi könyve, Szent István társulat Apostoli Szentszék Könyvkiadó, Budapest 2001, 273-274

16 Pusztai László: Katolikus egyháztörténelem, Márton Áron Kiadó, Budapest-Győr 20012, 74

17 Adrányi Gábor: Az egyháztörténet kézi könyve, Szent István társulat Apostoli Szentszék Könyvkiadó, Budapest 2001, 279

18 Adrányi Gábor: Az egyháztörténet kézi könyve, Szent István társulat Apostoli Szentszék Könyvkiadó, Budapest 2001, 292

19Pusztai László: Katolikus egyháztörténelem, Márton Áron Kiadó, Budapest-Győr 20012, 74

 

20 Pusztai László: Katolikus egyháztörténelem, Márton Áron Kiadó, Budapest-Győr 20012, 75-76