Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A pápai állam és a nyugatrómai császárság meg alakulása

2008.11.02

A pápaság erkölcsi tekintélyének és anyagi erejének állandó növekedése: Amikor a római birodalom kettős császársággá alakult és a nyugati császárok elhagyták Rómát, az Örök Város, majd a nyugati császárság bukása (476) után Itália védelme is egyre inkább a pápákra hárult. A pápaság erkölcsi tekintélyét nagyban növelte, hogy Rómát és Itáliát (pl. Nagy Szent Leó hadaitól) többször megvédték a barbárok támadásai ellen. A bizánci hivatalnokok romlottsága s a bizánci adóterhek fokozódása is egyre inkább kiábrándította Itália lakóit a keleti császár uralmából.  Ezeken a „Patrimonium Petri-nek, Szent Péter örökségének nevezett birtokon Nagy Szent (590-604) pápa, az utolsó nagy ókori egyházatya, aki az „egyetemes pátriáka” címet felvevő János konstantinápolyi püspökkel szemben alázatból önmagát „Servus Servorum Dei”-nek, „Isten szolgáinak szolgája” névvel illette,, fejlettebb gazdasági módszereket vezetett be, s a birtokigazgatást ésszerűen újjászervezte. 700 körül a pápák már bizonyos államfői jogokat is gyakorolhattak Róma és környéke felett, melyet Ducatus Romanusnak vagy Romae-nak, római hercegségnek hívták. A pápa a780-as években már saját nevével és képével kezdett pénzt veretetni, ami mutatja, hogy szuverénuralkodó lett. A pápa világi fejedelemségének létrejötte történelmi jelentőségű esemény volt. Lehetővé tette a pápák vagyoni függetlenségét, a vallási és kulturális ügyek anyagi támogatását, és általában a pápaság hivatásának hathatós betöltését, kiváltképpen a középkorban, amikor az emberek a szellemi hatalmat és annak magasabb rendűségét is akkor ismerték el igazán, ha azt megfelelő anyagi erő is támogatta. Kis Pipin fia Nagy Károly (768-814) nem csak azáltal bizonyult az egyház hű védőjének, hogy a pápákat ismételten megvédte a longobárdokkal szemben és a Pápai Államot többször újabb területekkel, gyarapította, hanem azáltal is, hogy III. Leó (795-816) pápát erkölcsileg és fizikailag is megvédte.