Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A magyarok megtérítése

2008.11.02

A nyugati kalandozások kudarcai, és a keresztény Nyugattal beállt ellenséges viszony a magyarságot végveszéllyel fenyegette. 948-ban Bulcsu és Tormás, a honfoglaló Árpád vezér dédunokája Bizáncban keresztelkedet meg. Bulcsu ennek ellenére lélekben pogány maradt. Végzete 955-ös vesztes Lech-mezei ütközetben érte utol. Tormáson és Bulcsu kívül Bizáncban az erdélyi Gyula is megkeresztelkedett, aki Hierotheosz missziós püspököt hozta magával. Hierotheosz és szerzetes társai Gyula birtokain kívül az Árpád-házi hercegek szállásterületein is terjesztették a kereszténységet, és több bazilita kolostort létesítettek. Amikor 955 után Bizánccal a viszony megromlott, Taksony fejedelem kezdeményezését követve Géza (970-997) nagyfejedelem a magyar külpolitikát nyugati beállítottságúvá tette, és kereste Nagy Ottó német császárral a kibékülést. Géza 972-ben jelentette be megtérési szándékát Ottó császárnak. Parancsára Bruno, Sankt Gallen-i szerzetes, akit missziós püspökké szenteltek, Magyarországra érkezett, és a Piligrim passaui püspök által rendelkezésre bocsátott térítő papok segítségével jelentős eredményeket ért el. 955-ben Szent Adalbert prágai püspök is sikereket ért el hazájában. Géza halála után fia, Vajk, aki a keresztségben István nevet kapta és 996 végén feleségül vette Gizellát, II. Szent Henrik későbbi császár húga, lett a magyarok ura. Szent Istvánnak (997-1038) mindenekelőtt a kereszténységet és nyugatbarát politikáját kellett megvédenie a fejedelmi család egyik tagja, Koppány ellen. István Veszprém mellett legyőzte rokonát és megszilárdította helyzetét. II. Szilveszter pápához, akinek céljait tudomásul adva az új magyar állam szimbólumként és megerősítéseként királyi koronát kért és kapott. A koronázására vagy 1000 karácsonyán, vagy annak oktávján, 1001. január elsején került sor.  Az egyházszervezés nyitányaként 1001-ben történt meg a Szent Adalbert tiszteletére létesített esztergomi alapítása. Első érseke Domonkos missziós püspök lett. 1001 és 1009 közt került sor Szent Mihály tiszteletére a veszprémi, Szent Pál tiszteletére a kalocsai, Szent János evangélista tiszteletére az egri, Szűz Máris tiszteletére a győri püspökség alapítása. 1009-ben Szent Péter tiszteletére a pécsi és Nagyboldogasszony tiszteletére az erdélyi (Gyulafehérvári) püspökség létesült. 1300-ban Szent György tiszteletére a marósvári (Csanádi) püspökséget alapította, a kalocsait, pedig érseki rangra emelte. Az egyaránt Szűz Mária tiszteletére szentelt bihari és váci püspökség létesítésére 1018-és 1030 közt került sor. Az egyházmegyék mellet Zoborhegyen, Zalavárott, Pécsváradon, és Bakonybélen kolostorokat hozott létre. A Szent király a térítés és egyházszervezés eredményeit törvényekkel is biztosította. Elrendelte, hogy minden tíz falu építsen templomot, és az egyház számára még a királyi birtokok jövedelméből is a termények egytized részét (dézsma) szolgáltassák be. A püspöki székhelyeken, valamint Székesfehérváron és Óbudán kívül külföldön is több templomot építetett, valamint zarándokházat létesített (Jeruzsálem, Róma, Ravenna). Végül Ilona nővérének és velencei dogénak a fiát, Orseoló Pétert jelölte ki utódául. Önmagát és országát a Szent Szűz oltalmába ajánlva, 1038 Nagyboldogasszony ünnepén költözött az örök házba.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.