Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A keresztényüldözés rövid története

2008.09.10

A kereszténység Római birodalom keblén született meg. A kereszténység nagyon hamar megjelenik Rómában. Kaldeusz kitiltotta a zsidókat Rómából. De ez nem tartott sokáig és a zsidók vissza fognak települni a városba. Az emberek azt a kérdést vetik fel, miért vernek minket az Istenek, ez úgy jelenik meg min pl.: járványok, tűzvész pusztító földrengés stb. A legtöbb oka ennek a büntetésnek a keresztények voltak. Avval vádolták meg keresztényeket, hogy embert esznek „kenyér és bor” „test és vér” erkölcstelenség „szent csók”. 250-ig helyi üldözések vannak. Ezek után következik a Birodalmi üldözés. Egyenes arányban áll az üldözés a kereszténység növekedésével. Az üldözést nem a Rómaiak kezdték el, hanem a zsidók. Néró (54-68), mint erről Tacitus tudósít, megvádolta keresztényeket, hogy ők gyújtották föl Rómát, és azért a nép szórakoztatására igen sok keresztényt válogatott módon kivégeztetett. De nem csak Néró idejében pusztítót tűzvész. Az áldozatok közt voltak Szent Péter és Szent Pál. Néró közvetlen utódai idején nyugalmat élvezet az egyház. Ha Rómában ki gyulladt egy ház, akkor az összes körülötte lévő házat lerombolták, ezzel akadályozták meg tűz tovább terjedését. Ebben az időben ez a tűz több hétig tartott. A keresztények elleni vád hogy piromániások és ateisták. Az áldozatok közt voltak Szent Péter és Szent Pál. Néró közvetlen utódai idején nyugalmat élvezet az egyház. A második század meg próbáltatásai: A század első nagy üldözése Traianus (98-117) császár uralkodása idején volt. Az ő idejében lesz a legnagyobb a Római Birodalom. Traianus adta ki azt a híresé vált le íratott, mely ifj. Plinius, Bithynia és Pontus helytartójának kérdésére válaszolva kijelentette, hogy a keresztények után nem kell kutatni, de ha feljelentik és vádolják őket, meg kell büntetni. A kereszténység nem válik hivatalos kultusszá. A keresztények elváltak a zsidóktól. Nem voltak hajlandóak, arra hogy a császár személyének áldozatót mutassanak be. A második században is folyatódik a keresztényüldözés. A III. század első felének megpróbáltatása: Az első császár, aki úgy vélte, hogy a keresztény vallás veszélyesé vált az államra nézve, Septimius Severus (193-211) volt. Bár egyes vélemények szerint nem rendelt el általános üldözést az uralkodása idején kirobbant üldözések főleg Alexandriában és Karthágóban követeltek sok áldozatot. Halála után hosszú és arányos békés korszak virradt az egyházra, melyet rövidebb időre Caracalla (211-217) és Maximinus Thrax (235-238) fellépése zavart meg. A kb. 40 esztendős viszonylagos idején az egyház egyre jobban erősödött, terjedt. A nagy üldözések kora: Decius (249-251), katona császár uralkodásának fő célja abban látta, hogy a birodalom régi erejét és fényét helyreállítsa. Olyan rendeletet adott ki hogy mindenki ajánljon fel, áldozatott az Isteneknek.  Itt a keresztények, fen maradtak a rostán. Ekkor a keresztényeknek két választási lehetőségük van, az első hogy megtagadják a hitüket a második, hogy vértanú lesz. Sok olyan vértanú volt, akit nem végeztek, ki csak megkínozták, és utána ellengették. Érdeke volt hogy a püspök életben maradjon „ha meg verem a pásztor szétszéled a nyáj”.  A túl élő vértanúkkal mindig baj van.

Az egyház az üldözés után gyarapodni fog. A Római állam engedélyezi a kínpadok alkalmazását. A legtöbb áldozat a klérus tagjai közül kerültek ki. I. István pápát 257-ben végezték ki. II Sixtus pápát, akit a Callixtus-katakombákban istentisztelet végzése közben leptek meg, miután a bíróság halálra ítélte, katakombákba vitték vissza, és ott négy diakónusával együtt lefejezték. 260-as években Galineusz császár olyan rendelet adott ki hogy a keresztényektől elvett birtokokat visszakel adni a keresztények részére.  A keresztények ebben az időben már templomokba mutatták be az Eukarisztiát. A Diocletianus-féle üldözés (303-305): Diocletianus az egész birodalmat meg akarja reformálni. Nikodémia lesz a székhelye. Két részre oszlik a birodalom Nyugati és Keleti. Egy birodalom egy vallás. 303-304-ben olyan rendeletet hoz létre, amelyet szigorúan be is tartat. A keresztényeket meg kell törni az első lépés az volt, hogy a szent könyveket be kell szolgáltatni és utána, pedig áldozatott, kellet be mutatni az Isteneknek, és ha ezt nem teszik, meg akkor kivégezték.  Keleten sokkal nagyobb lesz a vértanúk száma.