Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A keresztények összeütközése a római államhatalommal, ennek indítékai, jellege és következményei

2008.09.09

A bálványokat nem tisztelő keresztények nemcsak ateistának, istenteleneknek számítottak, ha nem az állam ellenségeinek is, mert az állam egységét és erejét a pogány államvallás biztosította, és a római állam jóléte (a korabeli hit és felfogás szerint) az istenek tiszteletétől függött. A Néró féle üldözés tette a keresztény embereket, az emberek szemében gyanús, minden gonosztettre képes emberekké, akik méltók az üldözésre és a halálra, és ezért már a keresztény név, a kereszténységhez való tartozás elég volt valakinek a perbe fogására és elítélésére. Órigenész szerint a III. század közepéig nem volt túlságosan nagy a vértanúk száma. Decius óta azonban kivégezettek száma rohamosan emelkedet, a Diocletianus-féle üldözés idején, pedig már gyakran már tömeg kivégzésekre is sor került. Mátír-nak kezdetben az Úr életének közvetlen tanúit, az apostolokat nevezték, majd azoknál is alkalmazták a mátir nevet, akik az üldözésben áhítatosak maradtak. A vértanúk iránti tisztelet és a rollúk való. A katakombák, az őskeresztény föld alatti temetők nem az üldözések miatt épített búvóhelyek voltak, hanem, temetkezési helyek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.