Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Érzelmi fejlődés

2008.07.27

A szocializáció arra a folyamatra utal, amelynek során az emberi személyiség kialakul, a gyermekek megtanulják, hogy kell beilleszkedni a társadalomba, elsajátítják a társadalmi szokásokat, értékeket, mintákat.

 

A szocializáció legfontosabb elemei:

 

a)    A család, hiszen a gyermek életének korai szakaszában az anya-gyermek kapcsolat minden másnál fontosabb. Jelentős befolyásoló tényező lehet, hogy a család milyen környéken él, milyen társadalmi osztályhoz vagy réteghez tartozik, milyen a belső és a külső kapcsolatrendszerük.

b)   A kortárs kapcsolatok: A gyermekek 4-5 éves kor fölött már egymás társaságában érzik jól magukat. Kortársként könnyebben elsajátíthatók a kapcsolatteremtés, az együttműködés szabályai. A gyermek e kapcsolatokban többnyire egyenrangúak, bár egyes kortárs csoportnál találkozhatunk hierarchikus felépítéssel is.

c)    Az oktatási intézmények, melynek feladata a tanulók életkori sajátosságainak megfelelő ismeretek nyújtása, készségek fejlesztése, a társadalmi beilleszkedési minták elsajátítása.

d)   A tömegkommunikáció, amely modern eszközei révén egyre nagyobb szerepet kap a szocializáció folyamatában. A rádiózás, a televíziózás illetve a számítógépek mindennapi használata már átformálta gondolkodásunkat, sőt személyes kapcsolatunkat is, ugyanakkor védtelenebbé a manipulációval szemben.

e)    Egyéb szocializáció közegek: munkahely, katonaság, vallási közegek, sportkörök, ifjúsági mozgalmak, illetve minden olyan csoport és közösség, ahol az egyes emberek életük számottevő részét eltöltik.

 

 

Személyiség fejlődés szakaszai:

 

1.      A csecsemők működő érzékszerveikkel és a környezetük tanulására felkészülve jönnek a világra. Szülői segítséggel meg tanulja használni a kezét, érzékszervei és mozgása fejlődik A saját testéről kialakuló belső kép megformálódásával, kezdődik meg az én és a környezet különválása a tudatban.

2.     A második hónaptól a második jelzőrendszer (beszéd) fokozatosan kezd fejlődni. Két éves korára meg tanul állni, járni kialakulnak a helyváltoztatás alapformái.

3.     Három éves korára megnő az önállóság vágya. Egyre gyakrabban használja az én szót saját személyének a megjelölésére, megpróbál ellenállni a felnőttek kívánságainak, amely megnyilvánulhat dacos magatartásában is.

4.     Az iskoláskor (6-12 éves kor) jelenti azt az időszakot, amikor a gyermekek jelentős mennyiségű időt kezdenek a felnőttek közvetlen felügyelete nélkül, velük nagyjából egyidős gyermek társaságában tölteni.

Az iskola során a gyerek játéka a szerepalapú fantáziákból szabályok betartását igénylő játékká változik. Háromfajta tartás szabály van: erkölcsi szabályok, társadalmi konvenciók, és személyes szabályok. A kortárscsoportok működéséhez elengedhetetlenül fontosak az alapvető erkölcsi szabályok és a társadalmi konvenciók. Ezeket már kisgyermekkorukban megértik. Amikor a gyermekek először kezdenek gondolkodni a társadalmi konvenciókról azokat szinte természeti törvényeknek, tekintik. Később elkezdi megkülönböztetni a tapasztalati összefüggéseket a szükségszerűtől. Megértik a társas konvencióknak a szociális interakció szabályzatában mutatkozó hasznát. A gyermekek barátságról kialakított elképzelései a közös tevékenységre hangsúlyról a közös érdeklődés, egymás megértése és a bizalom hangsúlyozás irányában változnak. Az iskoláskor a nemek közti viszonylagos elkülönülés időszaka. A fiúknak több barátjuk van, mint a lányoknak, de a lányok barátsága általában intimebb, mit a fiúké. A kortárscsoportban való részvétel fontos a későbbi fejlődés szempontjából, mert elősegíti a kommunikációs készség fejlődését, mások nézőpontjának megértését, és másokkal való együttműködés megtanulását. A lelki egészség szempontjából fontos a biztos önértékelés. A gyermekek elfogadását, világosan meghatározott korlátokat és az egyéniség tiszteletét hangsúlyozó családi légkör vezet legnagyobb valószínűséggel szilárd értékeléshez. Az ember viselkedését jelentősen befolyásolják azok a különböző elvárások, amelyeket társadalom egésze vagy egyes rétegei támasztanak az adott pozíció betöltésével szembe. Az ember mindig meghatározott társadalmi csoportok tagja (család, iskola, osztály, munkahely, stb.) s e csoportok egymással társadalmi kapcsolatban álló emberek együttese, az egyéni interakciók összegsége.

 

A csoport főbb jellemzői:

 

-       Viszonylagos tartósság az emberek egymás közti kapcsolataiban

-       Viszonylagos folyamatosság a közösen végzet tevékenységben

-       Szervezetség, amely a csoporton az emberek állá-fölérendeltségei viszonyát, a vezetés és a feladatok megosztását jelenti.

-       A csoporttagok elképzelése a csoportról

-       Hagyományok és szokások kialakulása, amelyek általában hosszabb fennállás esetén jellemzik a csoportot.