Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az ember csont rendszere

2008.02.28

Kép Az ember csont rendszere

 A koponya két részből áll; agykoponyából és a      arckopnyából. Az agykoponya csontja a homlokcsont, a két falcsont, a két halántékcsont, a nyakszircsont és alul az ékcsont. Az arckoponya csontja az orrcsonton, a két könyvcsont, a két járomcsont a két felső állcsont (ebben van a felső fogsor, az állhoz viszont nincs köze )és az álkapocs (ebben ül az alsó fogsor). Az orrüreg belsejében vékony, csontos alapú, felületnövelő lemezek az orrkagylók találhatók, amelyeknek csontos vázát emlősök koponyáin is jól megfigyelhetjük. Az orrüreg felső, belső részét alkotja a rostacsont; oldalsó, belső részét pedig az alsó orrkgyalócsont.

Az ekecsont a szájüreget választja el egymástól orrsövény alsó, hátsó részét képezi, a száj padcsont, pedig az orr és a szájüreget választja el egymástól. A fejvázhoz szokták sorolni a patkó alakú nyelvcsontot is, amely egyetlen más csonttal sem ízesül.

 

Kép .                                            A törzs a gerincoszlop alkotja. Hozzá 12 pár bordaízesülés,

amelyet elöl a szegycsont, kapcsol össze. Ezek közül csak a felső hét pár borda valódi borda, mert ezek egyenként ízesülnek a szegycsonthoz. Az ez alatti három pár borda úgynevezett állborda, amely porcosan összekapcsolódik, és együtt nő a szegycsonthoz, míg az utolsó két pár borda egyáltalán nem ér a szegycsonthoz úgynevezett lengőborda. A gerincoszlop csigolyákból áll. A csigolyák felépítése jellegzetes. A has felé eső részük a tömör csigolyatest, a hát felé eső részükön találjuk a gerincvelőt, védő csigolyaívet,

amelyen tövisnyúlványt és a két harántnyúlványt különböztetjük meg. Összesen 33-35 csigolyánk van: 7 nyaki, 12 háti, 5 ágyéki, 5 keresztcsonti és 4-6 farok csigolya. A nyakcsigolyák csigolyateste kicsi, és harántnyúlványaik tövében egy-egy kis lyukat láthatunk. Két fejbe futó artéria halad itt. A hátcsigolyákat onnan ismerhetjük fel, hogy csigolyatestükön és harántnyúlványaikon van a bordák ízülési helye. Az ágyékcsigolyák csigolyatestei feltűnően nagyok, a csigolyák maguk is vaskosak. A keresztcsonti csigolyák egy egységes csonttá forrtak össze. A farok csigolyák száma ember esetében 4-6, de ezek erősen csökevényesek, többé-kevésbé összecsontosodnak. Különlegesen alakult az első két csigolya. Az első nyakcsigolya felső részén lévő két, nyereg alakú, homorú ízületi felszínbe illeszkedik a koponya alapjának két domború ízületi bütyke. Ez a két ízület teszi lehetővé a fejbólintó mozgást. Az első nyakcsigolya csigolyatestének a közepe viszont levált az első nyakcsigolyától, és ránőtt a második nyakcsigolya csigolyatestére, és ott a fognyúlvány nevű képletet alakította ki. A fej forgatását az első nyakcsigolya C alakú, hiányos csigolyatest és a második nyakcsigolya fognyúlványa között ízület teszi lehetővé. A csigolyákon felfelé és lefelé 2-2 ízület nyúlvány van így a gerincoszlop elég stabil, de ha a sok kis ízület apró elfordulása összeadódik, az egész gerinc jelentős forgásra, hajlásra képes. Ha növekedés időszakában a gerincet sokáig egy irányban terheljük, akkor az ízületeknél a kapcsolódás torzul, sőt a csigolyatestek vastagsága sem lesz egyforma a két oldalon, kialakul a gerincferdülés vagy súlyosabb esetben a púposság. Ez nemcsak esztétikai probléma, hanem az izmok húzódása tartós fejfájást, az ideg nyomása, pedig akár bénulást is okozhat. Érdemes fiatalkorban erre ügyelni, sőt a káros hatásokat tornával ellensúlyozni, mert nem mindegy, hogy a következő 80 évben mennyit fog fájni a hátunk! A csigolyatestek között kemény és rugalmas porckorongokat találunk. A porckorongok annyira széttartják a csigolyákat, hogy a csigolyák között mindkét oldalon 1-1 gerincvelői ideg tud kilépni. A porckorong kemény, kötőszövetes tokjának a sérülésekor a porckorong lágyabb, belső anyaga kitüremkedik, ez az úgynevezett porckorongsérv. Sokszor fájdalmas, és veszélyes is lehet, mert a kitüremkedett anyag a kilépő idegeket vagy a gerincvelőt nyomja. A végtagok váza a fügesztőövvel a lapocka és a kulcscsont. A lapocka a hát izomszövetében ágyazódik, és a háton laposan fekszik. (Ha belső széle kiáll, az a hát izmok gyengeségét mutatja!) A felkarcsont a vállízületben a kulcscsonttal és a lapockával ízesülés, törzstől távolabbi végéhez, pedig a singcsont és az orsócsont kapcsolódik. A singcsont nyúlványa a könyök, valamint a csukló kisujj felőli bütyke. A csuklót a 8 kéztőcsont alkotja. Innen indul az 5 kézközépcsont, ezek végén, pedig a 14 ujjpercet találjuk. Az alsó végtag függesztőövé a medence, amely két medencecsontból és a csigolyák összenövéséből keletkezett keresztcsontból áll. A medencecsont 3-3 csontból nőtt össze: a csontból, az ülőcsontból és a szeméremcsontból. A csípőcsont kiszélesedése a csípőapát, alatta elhelyezkedő, szűkebb, henger alakú rész része a kismedence. A nők medencéje szélesebb, és a kismedence felülnézetből inkább kör alakú, míg a férfiak csípőlapátjai függőlegesebben állnak, és kismedencéjük inkább szív alakú. A medencecsonton lévő, homorú, félgömb alakú ízületi vápába ízesül a combcsont kerek feje. Ha az ízületi vápa pereme nem elég magas, akkor a combcsont feje kiugorhat a helyéről; ez a csípőficam. Lánycsecsemőkön viszonylag gyakori jelenség ez. Fontos, hogy a csípőficamos csecsemők esetében még a felállás előtt, az intenzív csontnövekedés időszakában, a helyén rögzítsük a combcsont fejét mindaddig, amíg az ízületi vápa pereme meg nem erősödik. Ezért már a csípőficamra gyanús csecsemők is néhány hónapig olyan kengyelt kell, viselne, amely a lábakat térdbe behajlított, széttárt, felhúzott helyzetben rögzíti. A kengyel hordása a csecsemőt legtöbbször egyáltalán nem viseli meg, csak a mamák szoktak idegenkedni tőle valójában indokolatlanul. A combcsont alatt az erősebb sípcsontot és a vékony szárkapocscsont találjuk. A vastag, erős combcsont és a vastag sípcsont nagy felületén érintkezik. A térd hajlításakor a két, elég lapos, nagy íz felszín védetlenül maradna, ha előröl, nem borítaná a térdkalácscsont. A sípcsont adja a belső bokát, a szárkapocscsont feje a külsőt. A 7 lábtőcsont egyike a sarokcsont. A lábfej elülső részét az 5 lábközépcsont és a 14 lábujjperc alkotja. A lábboltozat a rugalmas alátámasztás szolgálja. A lábboltozat lelapulása a harántsüllyedés vagy lúdtalp. Kialakulása a járás rugalmasságát csökkenti, és ez lábszárcsípő, sőt derékfájást is okozhat. Megelőzésre a lábfej izomzatának az erősítése ajánlható.

Az emberi csontok anatómaiája

b11_246_1.jpg