Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A bőr

2008.02.27

Az ember egyik legnagyobb szerve a bőr 1, 5 m2, tömege sovány emberen is legalább 2 kg, de a bőralja zsírtartalmával együtt átlagosan 12 kg.

Az ember bőre három fő rétegből épül fel: hám, irha, bőralja. A hámréteg található legkívül.   Kép  Szövettanilag nem más, mint többrétegű elszarusodó laphám. A viszonylag vastag szaruréteg jól véd a kiszáradás ellen, és mechanikai hatásokkal szemben is eléggé ellenálló. A szaruréteg alulról, az elpusztuló laphámsejtekből állandóan pótlódik, felül viszont kopik, ezért a kórokozók nem tudnak hosszú ideig megtapadni a bőr felszínén. A hám legalsó rétege festéksejteket is tartalmazhat. Ezek száma egyrészt öröklött jellemző, másrészt az ultraibolya sugárzás mennyiségével arányos. A sok festéksejt az ultraibolya sugárzást hővé alakítja, így a szervezet számára káros rövid hullámhosszú, nagy energiájú sugárzás a mélyebben fekvő, érzékenyebb szöveteket nem károsítja. A hámréteg ereket, nem tartalmaz, az alatta elhelyezkedő, nála kétszer háromszor vastagabb irharéteg táplálja. Az irharéteg speciális kötőszövet. Jellemző rosttípusa a kollagén, azaz enyvadó rost. A különböző irányokba futó rostrétegek miatt az irha jól nyújtható, hajlítható és rugalmas. Az irha erekben gazdag. Az érhálózat nemcsak a hámréteg táplálásához szükséges, hanem a hőszabályozás szempontjából is nagyon fontos. Az irhában futó erek tágassága jól szabályozható. Melegben több vér áramlik át a bőrön, a hő leadás fokozódik; hidegben kevesebb, akkor a bőr hőmérséklete csökken, és így kisebb lesz a szervezett hő vesztése. Az erek akkor is kitágulnak, ha az ultraibolya sugárzást a festéksejtek nem tudják elnyelni és hővé alakítani (lepirulás, leégés). A bőr érzékszervként való működéséért az irharétegben lévő idegvégződések a felelősek. A szabad idegvégződések minden károsító hatásra érzékenyek. A bőrtapintási, nyomási, hideg-és melegingerek felvételére alkalmas. A bőr legalsó rétege a bőralja, amely legnagyobbrészt zsírszövetből áll. A zsír raktározott tápanyag, amely a szervezetben bárhol elhelyezkedhet. Nagyon előnyös azonban, hogy éppen a bőraljában halmozódik fel, mert rugalmassága tompítja a mechanikai hatások erejét, hőszigetelő sajátossága, pedig csökkenti a szervezet hő veszteségét. Emlősök esetében a bőrhöz tartoznak még a szőrök; a verejtékmirigyek és a tejmirigyek; valamint az ötujjú végtagtípus megjelenésével egyidős karmok, körmök. A szőrzet főleg hőszigetelő sajátságú és a mechanikai hatások ellen véd, de fontos az érzékelésben is. Az ember szőrzete csökevényes, de a fejen még jelentős szerepe van a lehűlés és az ütések ellen védő hajnak. Az ember testszőrzete mindenütt képes tapintási ingerek felvételére. A hónaljszőrzetnek és feltehetőleg a fanszőrzetnek is az illatanyagok eloszlatása a feladata. A szőr az irharéteg a hámrétegen át a bőr felszínéig húzódó szőrtüszőben helyezkedik el. A szőrszál (hajszál) a szőrhagymából (hajhagymából) nő ki. Az irha és a hám nyílik a szőrtüszőbe a faggyúmirigy. Zsíros váladéka a szőr rugalmasságát, vízlepergető sajátosságát hozza létre. (A faggyú eltömheti a szőrtüsző kivezető nyílását, ez a mitesszer. A pangó, nem ürülő faggyún kórokozók szaporodhatnak el gyulladásba, jöhet a faggyúmirigy vagy az egész szőrtüsző, ez a pattanás.) A szőrök a felszínre rásimulnak, a szőrtüsző a bőrben kissé ferdén áll. A szőrtüsző alsó részének fala és a hámréteg alsó felszíne között, a szőr hajlásának irányában található szőrmerevítő izmok. Amikor ez a simaizom megfeszül a szőrtüsző nyugalmi, ferde állásból a felszínre merőleges állásba kerül, és a szőrtüsző nyílása bőr felszínén egy kicsit kiemelkedik (libabőr), a szőrzet felborzolódik. A nem csökevényes szőrzetű állatok esetében hatása nyilvánvaló: a szőr vastagabb levegőréteget zár közre, és ez javítja a hőszigetelést. Veszély esetén is lehet a szőrzet felborzolása, mert az állat nagyobbnak tűnik. Az ember szőrzete ellenére ugyanezeket a reakciókat mutatja: hidegben libabőrös lesz félelmében pedig „a hátán is feláll a szőr”. A verejtékmirigyek mikroszkópi képen az irharéteg aljáról, egy csőgombolyagból induló, felszínig futó vékony csövecskének látszanak. Az emberben kétféle típusuk található meg. A kis verejtékmirigyek váladéka információkat közöl, érzelmi hatásokra termelődik és ürül, jellegzetes egyéni illatú. A hónaljban a tenyéren lévő verejtékmirigyek az egyéni jellemzőkön kívül főleg a szorongást jelzik, ezért az európai kultúrkörben különös gondot fordítanak a szag elfedésére. A nemi szervek és a végbél környékén lévő verejtékmirigyek valaha valószínűleg vonzó illatokat közvetítettek, vagy a párzási késégről tájékoztattak. A tejmirigyek a nagy verejtékmirigyek módosulásából jöttek létre. A karmok vagy körmök az alapjuk felől növő, nagyobbrészt élő, csak szabad végükön elhalt szaruképződmények. Szerepük a zsákmány megragadása, esetleg védekezés lehetett. Az ember körme a kézen a pontosabb fogást segíti, a lábon nincs szerepe, csökevényesedik.

A kültakaró elsődleges szerepe a szervezet külvilágtól való elhatárolása, védelme. A szervezet nem csak a mechanikai hatások ellen kell védenie, hanem az ultraibolya sugárzás, valamint az élősködő baktériumok, kórokozók ellen is. Szárazföldi élőlények esetében a kültakarónak meg kell akadályoznia a szervezet vízvesztését is. Az állandó testhőmérsékletű állatok kültakarója fontos hősszabályozó szerve. Ugyanakkor kültakaró nemcsak elhatárolja az élőlényt környezetétől, hanem össze is kapcsolja vele, hiszen a kültakaró a legnagyobb érzékszervünk is.