Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KÁIN ÉS ÁBEL

2014.10.24

„Isten segítségével embert hoztam a világra!”

A Biblia leírja az első gyermek születését. Amikor Éva világra hozza az első fiát, örömében felkiált:

„Isten segítségével embert hoztam a világra!”

Minden édesanya öröme benne van ebben a kiáltásban. Egy anya, amikor gyermeke születik, azt éli át, hogy ezt a kicsi új embert nem ő alkotta. Nem tudta megtervezni, hogy milyen legyen a haja és a szeme, még kevésbé azt, hogy mit fog majd gondolni, mit fog majd érezni. Egy soha eddig nem létező új ember született a világra, aki elindul majd a maga útján. Az édesanya ugyanakkor azt, is átéli, hogy Isten ezt a kicsi új életet őrá bízta, az ő kezeibe tette. Egy kis baba lelke olyan, mint a vaj, rendkívül alakítható. Olyan az élete, mint egy fehér papír, amelyre a legelső, legfontosabb szavakat a szülei fogják felírni. Az édesanya azt is átéli, hogy ezt a kisgyermeket Isten segítségével, vele együtt ő fogja megalkotni. Az ember társteremtő az Istennel. Ez az édesanyai méltóság lényege. Sokkal nagyobb dolog egy kisgyermeket elindítani az útján az életbe, mint autókat tervezni, vagy gyárakat igazgatni. Ez a méltóság hatalmas felelőséget is jelent.

A két testvér

A két testvér közül Káin volt az idősebb. Ő földművesként dolgozott. Olyan munkát végzet, amihez kelő ismeretek és megfelelő munkaeszközök is kellenek. Az öccse, Ábel csak egyszerű csak egyszerű pásztor volt. Talán megvetését is kifejezi az a név, amit a kisebbik testvér kapott. Ábel neve ezt jelenti lehelet vagy „semmi”.

Mindketten áldozatott mutattak be az Úrnak, Káin a föld terméséből, Ábel pedig a bárányai közül ajánlott fel ajándékot Istennek. A Biblia azt írja, hogy Isten rátekintett Ábel áldozatára, Káin áldozatára azonban nem tekintett (vö Ter 4,2-5). Az ókori ember úgy gondolta, hogy ha Isten meghallgatja az imát, ha elfogadja az áldozatot, akkor az embert gazdagsággal, jóléttel ajándékozza meg. Ebből a gazdagságból lehet tudni, hogy Isten meghallgatott, és rá tekintett. Valószínűleg Ábelnek jó ment a sora, szaporodtak az állatai, békében élt, míg Káint csapások sújtották, nem termett megfelelően a földje. Ezért gondolta azt Káin, hogy Isten az ő imáját nem hallgatta meg, őrá nem tekintett. Káin ezért meggyűlölte a testvérét, Ábelt.

 

Harc a lelkiismeret hangjával

A Biblia leírja, hogy Káinban megszólalt a lelkiismeret hangja. Ez a hang Isten hangja bennünk. Így szól az Úristen hangja Káin szívében.

Minden ember érzi és hallja a lelke mélyén Isten kristálytiszta hangját, a lelkiismeret szavát. Ez a hang mindig arra int, hogy a jót cselekedjük, és amit magunknak nem akarunk, azt másnak se tegyük. Ezt a hangot egészen elnémítani senki sem tudja, mert ez Isten hangja bennünk. A lelkünk mélyén érezzük az ő tisztaságát, jóságát, a teremtett világ tisztaságát, szépségét. Tudjuk, hogy ennek megfelelően kellene élnünk. Elnémítva ezt a hangot nem tudjuk, csak tompítani. Káin ebben a lelki küzdelemben alulmarad. Nem hallgat a lelkiismeret tiszta hangjára. Ezért jár lesütött szemmel. A bűn szomorúvá, boldogtalanná tesz. A Biblia leírása szerint a bűn olyan, mint az ajtóban leselkedő vadállat. Ha beengedjük az életünkbe, akkor felfal minket.

Káin irigysége

Ábelnek valószínűleg jobban ment a sora, mint Káinnak. Káin képtelen volt elviselni. Ábel az öccse ez a kis „semmi” (ezt jelenti Ábel), sikeresebb volt, mint ő, Káin nem tudott örülni testvére sikerének. Kihívta a mezőre, és ott megölte testvérét (vö. Ter 4,8). Hányszor megtörténik azóta is, hogy valaki irigy a másik sikerére, boldogságára nem tud őszintén örülni neki.

Káin és Ábel története mögött két nép ellentéte is ott rejtőzik. A keniták ( vagy káiniták) törzse egy nagyon erőszakos nép volt. A homlokukon egy jelet viseltek, ami arra szolgált, hogy mindenki felismerje őket, és ne merje őket bántani. Aki ezt mégis megtette, azon hétszeresen bosszút álltak (vö Ter 4, 15.23-24). Ez a nép kezdetben fejlettebb volt az izraelitáknál: a városokban élt, fegyvereket gyártott (vö 4, 17-22). A zsidók eleinte csak pásztorkodásból éltek, mint Ábel. Isten azonban  az ígéret földjét mégis nekik adta, „őrájuk tekintett”, és nem a kenitákra. A két testvér története mögött ott húzódik ennek a két népnek, a kenitáknak és a zsidóknak az ellentéte is. 

A Biblia Káin és Ábel történetével azt is jelzi, hogy az első bűn után a bűn tovább terjed a világban. Mint egy lavina, elborítja a földet, megmérgezi az emberek, a családok életét. A bűn terjedését jelzi a vízözönről (Ter 6-9), és a Bábel tornyáról (Ter 11) szóló elbeszélés is.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.