Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Ószövetségi történelem dióhéjban

2018.05.29

 Online hittan sorozat 2. része 

 Az Ószövetségi történelem díjóhéjban 

 

 


Az őstörténet

A Biblia mindenekelőtt leírja a világ teremtését. Isten jónak teremtette a világot, azonban az ember bűne által megjelent a világban a rossz is: a háborúk, a gyűlölet, a gyilkosság, a boldogtalanság a válások, a veszekedések. A Biblia ezt a folyamatot jelzi Káin és Ábel, a vízözön, és a Bábel tornya elbeszélésével.

A pátriárkák

A bűn története után a Biblia az üdvösség történetét mutatja be. Isten meghívja Ábrahámot. Ábrahám követte az Isten hívását, elhagyta rokonát, és elindult egy ismeretlen földre. Ábrahám fia volt Izsák, Izsák fiai pedig Jákob és Ézsau voltak. Jákobnak tizenkét fia született. Jákob egyik fiát, Józsefet a testvérei eladták rabszolgának Egyiptomba. Így került aztán Jákob családja Egyiptomba a nagy éhínség idején.


 


 

 

Az Egyiptomból való szabadulás

Egyiptomban a zsidó nép rabszolgaként dolgozott. A fáraó rabszolga felügyelői kegyetlenül bántak a rabszolgákkal. Isten akkor kiszabadította a népét. Megszületett Mózes, akit később a fáraó leánya örökbe fogadott. Mózes először a maga erejéből, a saját elképzelései szerint akart segíteni a népen: megölt egy rabszolga felügyelőt. Menekülnie kellett. Hosszú éveken át pásztor volt a pusztában. Itt jelent meg neki Isten, és küldte őt vissza, hogy kiszabadítsa népét. A tíz csapás kényszerítette rá a fáraót, hogy elengedje az izraelitákat Egyiptomból. Húsvét éjszakáján szabadította meg a népet Isten a „rabszolgaság házából”. A kivonulás (kb. Kr.e. 1250- 1225) után eljutottak a Sínai-hegyhez ahol Isten szövetséget kötött a népével, és kinyilatkoztatta a tízparancsolatot.

 

A bírák kora

Mózes nem mehetett be az ígéret földjére. Mózes halála után Józsue vezette be a népet Kánaánba. A honfoglalás után kb. 200 éven át bírák kormányozták Izrael népét. Ők szabadították meg a népet az ellenséges támadások idején. Ilyen bírák voltak például: Gedeon, vagy Sámson.

 

A királyok kora

Sámuel próféta idejében a zsidók királyt követeltek maguknak. Az első király Saul lett, majd az ő halála után következett Dávid (kb. Kr.e. 1000-960). Dávid király tette fővárossá Jeruzsálemet. Dávid fia Salamon volt, aki a jeruzsálemi templomot felépítette. Salamon halála után az ország kettészakadt. Az északi részét Izraelnek hívták, a fővárosa Szamaria lett. A déli részt Júdának nevezték, a fővárosa Jeruzsálem lett. Isten hiába küldte a prófétákat (Illés, Elizeust, Izajást, Jeremiást), hogy a népét megtérésre hívják. Mindkét országrész elpusztult: Izraelt az asszírok (Kr.e. 722/721). Júdát a babiloniak foglalták el (Kr.e. 587).

 

 

 

 

 

A Babiloni fogság
 
A Babiloniak elfoglalták Jeruzsálemet, lerombolták a templomot, és a lakosság egy részét fogságba hurcolták Babilonba. A babiloni fogság (Kr.e. 587- 538) nagy megpróbáltatás volt a zsidó nép számára, de egyben a megtérés, a megtisztulás ideje is. Több próféta is működött a fogság idején (Ezekiel, Deutero-Izajás), akik bátorították a népet, erősítették a reményt a fogságban élőkben. Végül Kürosz, a perzsa király elfoglalta Babilont, és haza engedte a fogságban élő népeket (Kr.e. 538).        

 

 

A fogság utáni kor
A babiloni fogság után csak nehezen sikerült a templomot és a Jeruzsálem falait felépíteni. Júdea sokáig egy kis jelentéktelen tartomány volt perzsa, később hellenista birodalmak fennhatósága alatt. Makkabeus Júdás idejében azonban sikerült újra kivívni az ország függetlenségét (Kr.e. 164). Nem sokkal később azonban az ország a Római Birodalom fennhatósága alá került (Kr.e. 63). Júdeát eleinte Róma által kinevezet királyok (pl. Nagy Heródes), később helytartók (pl. Pilátus) kormányozták. Ezekben az évtizedekben egyre erősödött a Messiás eljövetele utáni vágyakozás. Ennek a várakozásnak szentelték az életüket a kumráni közösség tagjai, akiktől ránk maradtak a kumráni, vagy más néven Holt-tengeri tekercsek. Isten így készítette elő az emberiséget a Messiás születésére, az új és örök szövetségre, amelyre meghívást kap a világ minden népe.