Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A BŰNBEESÉS

2014.10.24

Isten az embert szeretetre teremtette. Arra, hogy harmóniában, békében éljen ővele, a természettel, az embertársaival és önmagával. Az ember azonban ezt a harmóniát megtörte. Ezt mondja el a Biblia a bűnbeesés történetében (vö. Ter 3,1-24)

A kísértő

A kísértő jelképe a Bibliában a kígyó. Más népek mítoszban, például a Gilgames-eposzaiban is a kígyó jelképezi a Gonoszt. Az ókori ember két okból is nagyon félt a kígyótól. Egyrészt a kígyó a rejtekből, alattomosan támad. Másrészt a mérges kígyók önmagukban mérget képesek termelni. Mintha különleges bölcsesség birtokában lennének. Ám ez a bölcsesség halált hozó, gonosz bölcsesség, ami elpusztít másokat. Ezért lett a kígyó az ókorban a Gonosz jelképe.

A jó és a rossz tudása

A kígyó megkérdezte az asszonyt:”Valóban megtiltotta az Isten, hogy egyetek a kert fáiról?” (Ter 3,1).

A kísértő azt sugallja nekünk, hogy Isten szép világot alkotott, de nem engedi meg, hogy élvezzük is. Megtiltotta, hogy együnk a kert fáiról.

Valóban Isten azért tilt meg valamit, hogy megóvjon a rossztól, a gyűlölettől, a boldogtalanságtól. A parancsok olyanok, mint az útjelző táblák. Mutatják a szeretet és boldogság útját. Ha egy sofőr nem törődik az éles kanyart jelző táblával, akkor saját magának árt, ő zuhan a szakadékba. Ha egy ember nem törődik a parancsokkal, akkor a saját boldogságát, mások boldogságát, a családja békéjét teszi tönkre. Aki betartja a parancsokat, az megtalálja az igaz boldogságot és békét. Ha valaki például megtalálja az igazi társát, hozzá egy életen át hűséges, soha nem bántja meg, soha nem csalja meg, az megtalálja a boldogság igazi útját. Aki Isten parancsait meg szegi az a saját életét és mások életét pusztítja. Önmagát pusztítja az alkoholista a kábítószer-élvező. Önmagát alacsonyítja le az, aki durva, trágár szavakat használ. A maga életét teszi szegényebbé az, aki lusta, aki a képességeit nem bontakoztatja ki. Mások életét keseríti, aki másokat sérteget, kigúnyol.                     

A kísértő azonban azt akarja elhitetni, hogy Isten irigy a boldogságunkra. A parancsával akadályoz minket abban, hogy boldogok legyünk. Az asszony védeni próbálta Istent, és azt válaszolta kísértőnek     

„Isten csak a kert közepén álló fáról tiltotta meg, hogy együnk róla, nehogy meghaljunk.” A kígyó azonban ezt felelte az asszonynak. Dehogy fogtok meghalni! Isten jól tudja, hogy amikor esztek belőle, megnyílik a szemetek, olyanok lesztek, mint az Isten! Tudni fogtok jót és rosszat” (vö. Ter 3,2-5).

 A jó és a rossz tudás fája azt jelképezi, hogy az ember maga akarja eldönteni, mi a jó, és mi a rossz. A világ törvényeit azonban a Teremtő alkotta meg, amikor a világot megteremtette. Ahogyan az állatok ösztöneibe bele vannak írva az ő törvényeik, amelyek szerint élniük kell, éppen így az ember szívében is bele van írva Isten törvénye, amely szerint boldogok lehetünk. Szent Pál apostol ezt írta: „A pogány törvény híján a természet szavára jár el. Ezzel bizonyítja, hogy a törvény szabta cselekedet a szívbe van írva” (Róm 2,14-15). Ugyanerről így vall Vörösmarty:

A természet örök könyvét forgatni ne szűnjél.

Benne az Istennek képe leírva vagyon.        

 

A rabbik azt tanítják, hogy Isten tíz szóval teremtette a világot. (Az első teremtéstörténetben ugyanis tízszer szerepel ez a mondat: „Isten szólt.”) Ebben utalás találnak a tíz parancsra. A tízparancsolat, az isteni törvény bele van teremtve a világba, a természetbe, az emberi lélekbe. Az embernek ki kell olvasnia ezt az elrejtett törvényt. Ez számunkra a boldog, harmonikus élet útja. A bűnös ember azonban azt gondolja, hogy ő jobban tudja, mi a jó neki és mi a rossz, mint a Teremtő. Isten helyet ő akarja eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz.

„Meg nyílt a szemük”

A Gonosz azt ígérte az embernek, hogy ha szakít a fáról, megnyílik a szeme és valami csodálatos dolgot fog átélni, olyan lesz, mint az Isten A bűn mindig ezt ígéri, hogy valami csodálatos boldogsággal, szabadsággal élvezettel ajándékoz meg. Valójában azonban a sátán mindig becsapja az embert. A bűn mindig becsap és rászed. Az első embernek megnyílt a szemük, de nem valami csodálatos élményt élt át, hanem „észrevették”(vö. Ter 3,7). Megjelent a szívükbe a szégyen. Meglátták, hogy a bűnnel beszennyezték magukat. Az első emberek mezítelensége jelezte az ártatlanságukat, ahogyan a kisbabák mezítelensége is az ártatlanságuk tükre. A szégyen megjelenése jelzi, hogy az ember elveszítette ezt a gyermeki ártatlanságot, tisztaságot.

A büntetés

Isten nem úgy bünteti a bűnt, mint ahogyan az apa megveri gyermekét, ha az rosszat tett. A bűn magában hordozza a büntetést. A büntetés a  bűn következménye. Például ha valaki sokat cigarettázik, akkor megnő a valószínűsége annak, hogy tüdőrákja lesz. A tüdőrák nem Isten büntetése, hanem a bűn következménye. Az ember bűnének a következménye a rengeteg háború, a boldogtalan, széteső házasságok, az éhezők, koldusszegény embermilliók. Afrika és Ázsia.

Az asszony büntetése így hangzik:

Fájdalommal szülőd gyermekeidet, vágyakozni fogsz férjed után de az uralkodni fog rajtad (Ter 3,16).

A két legszentebb női hivatás, az anyaság és a feleség szerep kapott sebet a bűn miatt. Az ember büntetése pedig ez:

Arcod verejtékével keresed a kenyered. A föld tövist és bojtorjánt terem számodra. Azután pedig visszatérsz a porba, mert porból lettél és porrá leszel (Ter 3, 17-19).

A munka nehézzé, fáradságossá, keserű küzdelemé válik az ember számára. Végül pedig vissza kell térnie a porba.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.