Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A bírák kora

2018.07.17

 Józsue a honfoglaló

Mózes a Nébó hegyén halt meg, még mielőtt az ígéret földjére beléphetett volna. A hegy csúcsáról azonban láthatta Kánaán földjét (vö MTöv 34).

Mózes halála után Józsue lett a választott nép vezére. Az ő vezetésével keltek át a Jordán-folyón, és foglalták el az ígéret földjét. Azután Józsué is meghalt Izrael népének még körülbelül kétszáz évig nem voltak királyai. Ha az ellenség szorongtatta őket a harcokban Isten volt az egyedüli királyuk. Ezt az állameszményt teokráciának nevezzük.

Gedeon

Gedeon nem volt éppen hős vitéz. Titokban csépelte a gabonát, hogy megmentse a mindent letaroló midiánita rablóbandától. Nem kell bátorsága ahhoz, hogy harcba szálljon ellenük. Az angyal még is így szólítja: „Hős vitéz” Isten olyannak lát, amilyenné válnunk kellene, amilyenek lehetnénk. Látja a sok bennünk rejtőző kincset. Ezáltal segít és bátorít, hogy ezeket a kincseket előhozzuk magunkból. A szeretet szemei ilyenek meglátják a másik emberben szunnyadó értéket.

Gedeon élete így végül félresiklott. A nagy győzelmet a maga javára is fel akarta használni. Mindannyiunkra vonatkozik Szent Pál figyelmeztetése.

„Aki áll vigyázzon, hogy el ne essék!”(1 Kor 10,12)

Sámson

samson.jpg

A nép újra vétkezett, és az Úr a filiszteusok kezébe adta őket. A filiszteusok Kis-Ázsia és a Földközi-tenger szigetei felől érkeztek. Először Egyiptomban próbáltak letelepedni, majd a zsidókkal egy időben (Kr.e. XII. század) Kánaán földjére jöttek, és a tengerpart városait foglalták el. Erős és fejlett nép voltak, akik már ismerték a fémek megmunkálásának módját. A zsidók sokáig nem tudta fémeszközöket készíteni. Még jóval később is a zsidó hadseregbe, fémkardja csak Saulnak a királynak, és a fiának Jonatánnak volt (vö. 1Sám 13,19-23). Izrael földjét a filiszteusokról nevezték el Palesztinának.

Az Úr azonban szabadítót támasztott a nép számára a filiszteusok kezéből. Egy asszonynak, aki egy Mánoah nevű ember felesége volt, megjelent az Úr angyala, és így szólt hozzá: „Magtalan vagy, és nincs fiad. Most azonban vigyázz magadra, ne igyál se bort, se szeszes italt, ne egyél semmi tisztátalant, mert gyermeket fogansz, és fiút szülsz, Olló ne érintse a fejét, mert ez a gyermek Isten nazírja lesz. Ő lesz az, aki elkezdi Izrael kiszabadítani a filiszteusok kezéből” (Bír 13,1-7).

Az asszony ezt az üzenet et elmondta a férjének, majd később, amikor felnőtt, a fiának, Sámsonnak is. Ám az üzenet lényegét mind a kétszer kihagyta.

Sámson azt mondta, hogy a haját nem szabad levágnia, hogy bort és más részegítő italt nem ihat. Ám azt, hogy ezt a nagy erejét mire kapta, hogy a népét megszabadítsa a filiszteusok kezéből, ezt Sámson soha nem tudta meg.  Hatalmas erőt adott neki az Isten, ám ő az erejét ostobaságokra pazarolta: oroszlánt tépett szét, vagy a hatalmas bronz városkapukat vitte fel a szomszéd hegytetőre. Csak túlságosan későn, amikor elfogták, megvakították, és mint egy állat kellett körbe hajtania egy malomkövet, akkor döbbent rá, hogy másképpen kellett volna élnie.

Sámsonnak nem a hajában volt az ereje. A nagy erejét Istentől kapta. Az, hogy nem vághatták le a haját, csak jele volt annak, hogy ő Istennek szentelt ember. Sámson azonban nem vette komolyan elárulta ezt a szövetséget, ami közte és Isten között fennállt. Ezért veszítette el az erejét. Így van ez sokszor a mi életünkben is. Amíg valaki a kegyelem állapotában van, addig béke és erő tölti el a szívét. Ha ezt a kegyelmet a bűnnel elveszítjük, akkor elvész a lelkünk békéje, derűje is. 

A kép forrása:http://explorerworld.hu/2012/08/05/samson-letenek-elso-regeszeti-bizonyiteka-kerulhetett-elo-izraelben/