Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az ige és az igenevek szerepe a mondatban

2008.01.31

Az ige és az igenevek szerepe a mondatban

Az ige és az igenevek szerepe a mondatban

      I. AZ IGE: a világban tapasztalható mozgásformákat nevezi meg. A

           mondatban állítmányként álló ige a cselekvőre, létezőre, a

           történés hordozójára vonatkozik;

         - a beszélőnek vagy cselekvőnek a cselekvéshez való viszonyát

             módjellel,

         - a cselekvés időbeli lefolyását időjellel,

         - a cselekvő számát és személyét személyraggal,

         - határozott tárgyra irányulását tárgyas személyraggal jelöli meg.

      Az igealak szerkezete:

      igető       +     módjel      +     időjel      +     személyrag

      olvas       +     ná    +     0     -     m

      A mondatban a szavak

      - egy része szorosabban kötődik az igéhez: az ige kötelező bővítménye

          (vonzata). Pl.: bámul valamire; vkit/vmit; valamibe.

      - más bővítmények kapcsolata lazább az igével: az ige lehetséges bővítménye (a beszélő szabadabb választása alapján kerülhet a mondatba).

        II. AZ IGENEVEK.

          Minden igenév képzett szó.

          Minden igenév jellegzetesen kétarcú szófaj:

          - igéből képezzük, igei jelleget is őriz (bővíthető: alanya,

              tárgya, határozója lehet; jelzője nem);

          - az igétől különbözik is (nem jelöli a cselekvés módját, idejét

              és személyét), főnévi, melléknévi vagy határozói jelleg? (a

              névszókhoz hasonló módon ragokat, jeleket vehet fel).

Fajtái:

      1. FŐNÉVI IGENÉV. A főnévi igenév a cselekvést, történést, létezést

           elvontan nevezi meg.

         - Képzője: -ni (-nni: tenni, venni stb.)

         - Jelentése alapján tulajdonképpen az -ás, -és vég? főnevekkel

             egyenlő értéke? elvont főnevet képez. (Számolni nem könnyű! ─ A

             számolás nem könny.)

         - Főnévi tulajdonsága, hogy a mondatban alany, tárgy vagy határozó

             lehet.

         - Az igéhez hasonlóan: tárggyal és határozóval bővíthető. (vállat

             vonni, boldogan élni)

         - Felvehet személyragokat is. A személyragokkal az elvont fogalom

             jelentését tehetjük konkréttá. (Pl.: tudni kell ( általában

             valamit; tudnod kell ( konkrétan azt,...)

      2. MELLÉKNÉVI IGENÉV. A melléknévi igenév a cselekvést, mint

           valaminek a tulajdonságát nevezi meg.

      - A melléknévi igenévvel kifejezett tulajdonság lehet:

        a) folyamatos történés, képzője: -ó, -õ (olvasó fiú, lengő lobogó);

        b) befejezett történés, képzője: -t, -tt (olvasott levél, elhagyott

             út);

        c) beálló történés, képzője: -andó, -endő (olvasandó szöveg,

             követendő példa).

      - A mondatban tipikusan minőségjelző vagy állítmány.

      - Igére jellemző bővítményei lehetnek: alanya, tárgya és határozója.

      - A melléknévhez hasonlóan lehet mód- vagy állapothatározó, ha -n,

          -an, -en raggal látjuk el. (Láthatóan nagyon örült.)

      A melléknévi igenevek közül sok

      - valódi melléknévvé:

        csillogó, csillogóbb, legcsillogóbb (azaz fokozható),

        sápadt ( sápadtság (azaz tovább képezhető főnévvé);

      - főnévvé válik:

        képző, vasaló, folyó, tanuló, (főiskolai) hallgató, szerelő stb.

      3. HATÁROZÓI IGENÉV.

      - Határozói tulajdonságot mutat a határozói igenév: a cselekvés

          körülményeire utal. (Sírva jött haza.)

      - A -va, -ve képzős határozói igenév a mondatban leginkább mód- vagy

          állapothatározó, a -ván, -vén képzős pedig idő- vagy okhatározó.

      - Az igéhez hasonlóan: tárggyal és határozóval bővíthető. (újságot olvasva, fiatalosan ugrándozva).A határozói igenév és a létige kapcsolata általában akkor helyes, ha az alanynak olyan állapotára utal, amely a cselekvés befejezése után, annak eredményeképpen következik be. (Az üzletek holnap csak délig lesznek nyitva.) Helytelen az ilyenféle szerkezetek használata, ha cselekvésre, vagy a cselekvés befejezettségére akarunk utalni. (Minden meg lett beszélve. El van utazva. Helyesen: Mindent megbeszéltünk. Elutazott). Hatásos nyelvi kifejezés jön létre, ha az igét ugyanazon igéből képzett határozói igenév előzi meg: kérve kérte, várva vártam, tudván tudta, stb. A -ván, -vén képzős igenévi alak kissé régies. Az igeneveknek általában nagy szerepük van a kifejezés, a stílus tömörségében, gyakran mozgalmasságában:

      - a főnévi igenév elvonatkoztat a személytől és az időtől;

      - a melléknévi és a határozói igenév a rejtettebb, bonyolultabb

          Idő viszonyokra is tud utalni.[T1]

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.