Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nyelvi jel és jelrendszer

2008.01.30

A nyelvi jel és jelrendszer

 

A nyelv a legáltalánosabb nyelvrendszer. Társadalmi nyelv nem létezhet társadalom nélkül, de a társadalom sem létezhetne nyelv nélkül. A nyelvi jelek (szavak, szótövek, toldalékok) jelentése és szerepe, valamint a jeleket összekapcsoló szabályok társadalmi megegyezés eredményei. Tehát a nyelv olyan társadalmilag elfogadott jel-és szabályrendszer, amely alapja az egyes ember beszédtevékenységének. A jelek és a szabályok száma véges, még is ezek segítségével az ember végtelen számú, eddig soha nem hozott mondatot képes alkotni. A beszéd a nyelv aktuális, egyéni alkalmazása a közlésfolyamatban. A nyelvi jelek (szavak, szótövek és toldalékok) jelelemekből, fonémákból (hangokból) épülnek fel. Ezek azért jelelemek, mert a fonémáknak nincsen önálló jelentésük, csak jelentés megkülönböztető szerepük van. Pl. önmagában nincs jelentése a g vagy a p fonémának, de a görög és a dörög szavakban már jelentés, tudnak megkülönböztetni. A nyelvet egyetlen ember sem ismeri és használja teljes egészében. A nyelv az egyes embertől függetlenül is létezik. A nyelv egy adott korban állandóságot mutat. Egy-egy szó évszázadokon át is megőrizheti jelentését, vannak hangok, melyek a magyar nyelv kialakulása óta megvannak. A nyelvtani rendszer is igen állandó. Az évtizedek, évszázadok során viszont a nyelv legtöbb eleme folyamatosan változik. Hangok keletkeznek és tűnnek el: pl. a magyarból kiveszet a hátul képzet i hang, szavak keletkeznek és halnak ki (pl. isa = bizony, heon = csak), nyelvtani szabályok módosulnak, pl. ikes ragozás, a –t, -tt helyhatározórag kihalófélben van, vagy a magyarban többféle múlt idő volt. A nyelvi jelek változásával a nyelvtörténet foglalkozik.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Bp. X . ker.

(*****, 2009.10.20 17:18)

xDDDDD ez házi vot xD