Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A névmások szerepe a szövegszerkesztésben

2008.01.31

A névmások szerepe a szövegszerkesztésben

 

A névmásoknak alapvető jellemvonásuk, hogy a többi szónál közvetlenebb kapcsolatban vannak a valósággal, teljes jelentéstartalmukat csak az élő szövegben vagy egy adott beszédhelyzetben kapják meg.

    A névmások legfőbb szerepe más szavak helyettesítése. A névmás helyettesítheti a mondat, a tagmondat egy korábban előfordult vagy később említendő szavát, szószerkezetét, de összefoglalhatja egy mondat vagy akár egy egész bekezdés tartalmát is. A névszókat, határozószókat mondatrészi szerepükben is helyettesítik, ezért mindenféle mondatrész szerepét betölthetik, de általában nem lehetnek szintagmák alaptagjai, tehát csak nagyon korlátozott mértékben lehet bővítményük. Ugyancsak kettősség figyelhető meg alaktani viselkedésükben is. A névmások kaphatnak jeleket és ragokat, képző azonban csak kivételesen járulhat hozzájuk.

    Szófaji alcsoportokra való bontásukkor azt vesszük alapul, milyen szófajokra utalnak.

 

    Az egyirányú névmások, vagyis a személyes, visszaható, kölcsönös és birtokos névmások elsősorban utalással helyettesítenek. A személyes névmás külön jelentésárnyalat nélkül helyettesíthet főneveket.

    A szövegben, mondatban ismétlődő főnevet nem mindig kell névmással helyettesítenünk (névmásítani). A másodszor előforduló szót sokszor ki is hagyhatjuk (törölhetjük). (A törlésre az ad lehetőséget, hogy a magyar nyelvben az igei személyrag egyértelműen utal az alanyra és sokszor a tárgyra is.)

    A visszaható és kölcsönös névmás is főnévre utal, de sajátos jelentéssel.

    A birtokos névmás nem egyetlen szóra hanem két szó viszonyára utal: a birtokos és a birtok viszonyára. Ebből a birtokos személyét és számát, továbbá a birtok számát nevezi meg, és a birtok mondatbeli szerepében áll.

 

    A többirányú névmások: a mutató, kérdő, vonatkozó és határozatlan névmások mindegyike főnévre, melléknévre, számnévre, határozóragos névszóra vagy határozószóra való utaláson kívül sajátos szerepet is betölt a mondatban.

    A mutató névmás kifejezhet azonosítást, nyomósítást, helyettesítő szerepében érintkezik a személyes névmással, ezért gyakran helyet is cserélhet vele. Sajátos, a többi névmástól megkülönböztető szerepe, hogy utalószóként állhat a főmondatban, és ezzel előre- és visszautalhat arra a mondatrészre, amelyet tagmondat formájában fejeztünk ki.

    A vonatkozó névmás kötőszóként bevezeti a tagmondatot, és egyúttal teljes értékű mondatrészi szerep is van benne.

    A kérdő névmás mint a kiegészítendő kérdés legfőbb kifejezőeszköze egy a kérdezőtől nem vagy nem jól ismert fogalomra utal. Mindig a mondat főhangsúlyos része.

    Határozatlan névmás néven többféle jelentéstartalmú névmást foglalunk össze. Kifejezhet: határozatlanságot (pl.: valamelyik, másik); általánosítást (mindenki, bármennyi); és tagadást (semmilyen, sehol).

 

A névmások rendkívül fontos szerepet töltenek be beszédünkben. Előre- és visszautalnak, nyomósítással kiemelik a lényeget, hosszabb szövegrészeket is képesek egyetlen szóban összefoglalni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.